15.fejezet

Az út elég zötyögős volt visszafelé még félálomban is. Nem tudok mélyen aludni úgy, hogy először is, ennyire rázkódik a kocsi, másodszor annyira fáradt vagyok, hogy csak a puha párnáim között tudok aludni, végül de nem utolsó sorban, mégis csak Changjon pihentetem a fejem. Hú de fura ezt így kimondani, vagyis belegondolni. Nem rég meg tudtuk volna egymást ölni, most meg titokban randizgatunk. Nevetni tudnék ezen az egészen. Komolyan mondom, én nem hiszem el, hogy ezt csináljuk, nem hogy majd a többiek, mikor eléjük állunk. Meg amúgy is? Mégis mit mondjunk nekik? "Jajj, sziasztok, már hosszú ideje együtt vagyunk, na puszi."  Magam előtt látom Hyunji bamba képét, meg ahogy a többiek értetlen fejjel bámulnak ránk, aztán miután leesik nekik mégis mi van, jönnek a kérdéseik, hogy miért nem mondtuk el, mióta vagyunk együtt, hogy jöttünk össze satöbbi, satöbbi. Nem is tudom mi lenne a legjobb megoldás. Talán ha lebuknánk vagy nem is tudom. Bár akkor is jönnének a kellemetlen kérdések. Nem gondoltam még ebbe bele, hiszen még csak két napja, na jó még annyi se, hogy csókolóztunk. 

A motor lassan elnémult, én pedig hirtelen kaptam fel fejem a még mindig alvó fiúról. 

-Ébresztő álomszuszékok, megjöttünk! -szólt be Minsoo, és neki állt felkelteni a kifáradt utastársaimat. -Minnie, felkeltenéd Changjot ha nem okozna nagy problémát? 

-P..persze. -dadogtam mint egy idióta, mire ő csak egy sejtelmes mosolyt küldött felém. Kezdhettem volna aggódni, hogy kapizsgálja a dolgokat, de mivel C.A.P.-ről van szó, nem paráztam. Ez az arckifejezés mindennaposnak számít nála. 

Óvatosan nyúltam Jonghyun arcához, hogy végig simítva felébresszem, de aztán eszembe jutott, hogy elég fura lenne tőlem ez a kedvesség az ő irányába, szóval inkább meg fogtam a vállánál, és finoman rázogatni kezdtem. -Ébresztő! -súgtam. -Gyerünk már, ne hozz kellemetlen helyzetbe. -suttogtam, és reméltem hogy mihamarabb magához tér, még az előtt, hogy a többiek is kinyissák szemeiket. Nagy nehezen kezdett magához térni. -Bújj ide inkább hozzám, és aludjunk reggelig. -mondta közben a szemét dörzsölgette, hogy némiképp eltűnjön az álmosság. Az egész képem rákvörössé vált.
-Ezt jól hallottam?! -kérdezte értetlenül az éppen kiszállni akaró Chunji. Annyira sokkot kaptam, hogy válaszolni nem tudtam, ami valljuk be, ebben a szituációban elég kellemetlen volt.
-Jól hallottad, de ez nem azt jelenti, hogy ennek mondtam. -rivallt rá azonnal Changjo, majd ellökött magától és kiszállt az autóból, kilökve ezzel Chanheet a járműből. - Mekkora bunkó vagy b*szki! -kiáltott utána a szőke fiú, majd eszébe jutottam, visszamászott a kocsiba, és segített feltápászkodni a földről, ahová Changjo az előbb lökött. - Ez a kis szaros. Ne is foglalkozz vele. -húzott ki, majd folytatta. -Jól vagy? Nem ütötted meg magad? -nézett kicsit aggódva.
Tudom, hogy ez normál esetben teljesen természetes lett volna, és akkor is nagyon haragudnék rá, de most nagyon rosszul esett, hogy így viselkedett. Tudom, hogy helyesen cselekedett, hiszen elég fura volt minden, de akkor is. Kicsit csalódtam. Nem így kellett volna megoldani. Nem ez lett volna a megoldás, hogy elterelje a figyelmet. Két napja még egyáltalán nem zavart volna ha így beszél rólam, meg ellök magától, maximum lekevertem volna neki egyet, vagy visszaszóltam volna neki és elküldtem volna melegebb éghajlatra, de most..rosszul esett nagyon.
-Minnie?! -telleget előttem a szöszi, mire visszaszállok a földre, és próbálok rákoncentrálni.
-Jajj ne haragudj, persze hogy finom volt a vacsora. -nevetek zavartan. -Bocsáss meg Chanhee, de nagyon fáradt vagyok és szeretnék lefeküdni. -hadarom gyorsan. -Holnap találkozunk, jó éjt. -azzal nagy léptekkel a ház felé veszem az irányt.
-De nem is ezt kérdeztem. -mondja saját magának, majd lassan ő is megindul.

Mire felértem az emeletre, síri csend honolt mindenhol. Egy villany sem égett, így arra gondoltam, már mindenki lefeküdt aludni. Ezek szerint sokáig voltunk a kocsiban. Most valahogy úgy éreztem, hogy beszélgetnem kell Hyunjival. Nem tudom miért, de bent bekapcsolt ez az üzemmód. Nagy reményekkel teli léptekkel haladtam a szobánk felé, ahonnan egy kis fény szűrődött ki, jelezve, hogy unnie még ébren van. Az ajtóból még visszanéztem a fiúk szobájára, bizakodva, hátha kinyílik és ő kilép az ajtón, egyenesen hozzám sietve, hogy bocsánatot kérjen és magához húzzon, majd egy szerelmes csókba forrjunk össze. De nem így történt. Csupán Chunji hozta rám a frászt, mikor megjelent a lépcső tetején a semmiből.
-Ááá!
-Sss, én vagyok. -kucogott halkan.
-Basszus nem vagy észnél. -sziszegtem, mire egyre jobban kezdett nevetni. -Bezártad az ajtót?
-Persze. Felakasztottam a kulcsot a szekrény mellé. -bólintottam. -Ideje menni, jó éjt.
-Neked is. -köszöntünk el egymástól.
Kinyitva az ajtónkat csalódnom kellett. Barátnőm "téliálomüzemmódba" kapcsolt. A fényt az éjjeli szekrényemen lévő kislámpa adta. Legalább gondolt rám. Nagyot sóhajtva bontogattam ki magam a ruhámból. Ledobtam magamról a cipőt, rögtön utána a ruhát és az alsóneműmet is. Ismerem Hyunjit, mint a tenyeremet, nem fog kilenc óra előtt felébredni, szóval nyugodtan mászkálhatok a szobába pucéron. Gyorsan megkerestem a pizsi felsőmet, előtúrtam egy francia bugyit, és bezárkóztam a fürdőszobába. A hatalmas kádat feltöltöttem vízzel, szórtam bele egy kevés fürdősót, és hagytam hogy oldódjon. Amíg ez a folyamat lejátszódott a kádban, addig lemostam a sminkem, fogat mostam, felkötöttem a hajam és egy arcpakolást kentem fel magamra. Nem kellett öt perc és a krém megszáradt az arcomon, jelezve hogy mehetek fürdeni. A só félig-meddig való keménysége kellemes érzést nyújtott amikor leültem. Vártam, hogy a meleg víz ellazítson, de valahogy nem ezt a hatást érte el, sőt ellenkezőleg, megébredtem tőle. Ahogy a pár szállt felfelé, úgy hagyta el a testemet az álmosság. Nem éreztem azt, hogy aludnom kellene. Nem tudom miért. Lehet, hogy Jonghyunon kattog az agyam, de az is előfordulhat, hogy átléptem a holtponton és már nem vagyok fáradt. Igazából nem tudom, hogy fogjuk bírni ezt az egészet. Meddig bírom, hogy nem akadok ki minden ilyen színjátékon. Tényleg jó ötlet ezt titokban tartani?
Alaposan lemostam magamról a megszáradt krémet. Nyomtam egy csomó tusfürdőt a tenyerembe, amivel megmostam a testem minden egyes részét. Öblítés után kiszálltam, gyorsan megtörölköztem, felkaptam az alvásra tökéletesen alkalmas ruháimat, bekentem magam testápolóval és kimentem a hálóba. Leültem az ágyra és vártam az ihletet, mégis mihez kezdjek magammal. A kis lámpát lekapcsoltam, ne zavarja tovább álomszuszék kisasszonyt, bár megjegyezném, nem hinném hogy egy percre is zavarta volna, de rendes vagyok és nem adom meg az alkalmat, hogy felébredjen. Kis idő után a szemem megszokta a sötétséget. A lámpa fényétől nem vettem észre, hogy a függönyöket nem húztuk be. Komótosan odasétáltam, és ahelyett hogy elhúztam volna, a széles ablakpárkányon helyezkedtem el. A hold fénye beragyogta az éjszakát. Minden egyes hullám csillogott. Csoda szép látványt nyújtott. Békés, nyugodt volt a tenger. Csak bámultam ahogy a víz ide-oda ringatózik, akár egy kecses táncosnő mozdulatai. Elönt a biztonság érzete, melegség járja át a testem. Az egyik pillanatban semmire sem gondolok, a következőben már magam előtt látom ahogy Jonghyunnal teljes szívből szeretjük egymást. Kézen fogva sétálunk a többiek között, akik büszkék ránk és örülnek a boldogságunknak, majd egy kicsit lemaradva tőlük szembe fordít magával, én átkarolom a nyakát és megcsókoljuk egymást. Érzem most is csókjának édes ízét. Lehunyom a szemem, hogy jobban el tudjam képzelni. Néhány percig még képes vagyok is véghez vinni, de aztán eluralkodik rajtam az álmosság, és ott a párkányon, a hideg ablaknak dőlve alszom el.

Másnap reggel édes illat csiklandozza az orromat. Lassan nyitom fel pilláimat. Megjelenik előttem egy szál vörös rózsa. Az éjjeli szekrényemre van fektetve. Ekkor ébredek rá arra, hogy az ágyamban vagyok. De vajon hogy kerültem ide?