21.fejezet

Tényleg Changjora van szükségem ahhoz, hogy boldog legyek? Van benne valami. De nem akarok neki ilyen könnyen megbocsátani. Ha tényleg szeret akkor bizonyítsa is be. Akarjon engem és ne csak a szexet. Meg micsoda ostobaság már ez a játék? Ha nem játszották volna, nem lett volna semmi baj és most Changjo karjaiban lehetnék. Bár most hogy így belegondolok, jobb is hogy nem történt meg. Elhamarkodott lett volna és most már tudom, hogy egy kis alkohol fogyasztás után nem gondolkodik helyesen. Meg milyen ostoba kifogás...részeg volt. És? Érdekes a többiek is ittak mégsem csináltak semmit. Miért csak az ő agya száll el? Idióta.
-Jól vagy? -kérdezi a félálomban lévő barátnőm.
-Igen, miért?
-Megfeszült a vállad. -sóhajtottam és elnevettem magam. Ő mindig látja rajtam ha van valami.
-Hány óra lehet? -csak hümmögött. Sajnos mindkettőnk időérzéke alábbhagyott. Telefon híján nem tudtuk a pontos időt. Szeretném megnézni a napkeltét, de fogalmam sincs mikor lesz.

A felbukkanó nap első sugarai már melegséggel töltött fel. Minden narancssárga árnyalatban pompázott. Ahogy a nap feltűnt az égen, úgy kelt fel minden. A tenger hullámozni kezdett, a madarak útra keltek és a távolból emberek hangját is lehetett már hallani.
Lassan felébresztem a vállamon szunnyadó lányt, átkarolom hogy ne essen el és bekísérem a házba. A fiúk a nappaliban terültek el és ott pihenik ki az este fáradalmait kivéve Changjot, akit sehol nem találok. De nem is bánom. Kit érdekel?!
Felbaktatunk a lépcsőn egyenesen a szobánkba, ahová újra álomba merülő barátnőmet lefektethetem aludni. Az ajtóban látom, hogy nem vagyunk egyedül.
-Mit keresel itt? -kérdezem az ágyamon ülő fiútól. Haja össze-vissza áll, arca kissé eltorzult és mintha aggodalmat látnék szemeiben. Kérdésemre nem felel, egyenesen a szemembe néz. Nem akarom magam még jobban felhúzni, így inkább nem törődök vele. Hyunjit óvatosan fektetem le ágyába és terítem rá a takaróját. Rá sem nézve sétálok a ruhás szekrényemhez, előveszek egy kényelmes pólót és egy nadrágot, majd kimegyek a szobából. A lenti mosdóban átöltözök és halkan, nehogy felébredjenek a többiek, a konyhába megyek. Úgy érzem a frissen facsart narancs tökéletes energia bomba lesz. Fogom a pohár narancslevemet és a hátsó udvarra megyek. Emlékszem, itt volt az első csókunk is. Uhh lehet nem volt jó ötlet pont idejönni. Nem érdekel. Nem fogom én rosszul érezni magam. Majd ő. Nekem semmi bűnöm nincsen. Mármint ebben most nem voltam hibás.

Odasétáltam a kövekkel kirakott tűzhelyhez és a benne lévő hamut néztem. Valahogy én is így éreztem magam. Vegyük úgy, hogy a tűz most szép és boldog tulajdonságokat juttat az eszünkbe. Vagy, hogy erős és magabiztos. Amíg ég, ez így is van, de most hogy hamu lett csak utána, csúnya, szomorú és erőtlen. Akárcsak én. Nem érzem magam boldognak, vagy legyőzhetetlennek, mint akkor, amikor Changjo mellettem volt. Leroskadok az egyik nagyobb kőre és magam elé bambulva keresem a jeleket a hamuba, hátha találok valamit, ami segíthet, de semmi. Lassan kortyolgatom a reggelinek szánt narancslevet. Most valahogy nem ízlik. Hiányzik.
-Dehogy hiányzik! -felpattanok és a tűzhelyére borítom a poharam tartalmát. Magamba még ezerszer átkozom a nevét. Én hülye meg akartam neki bocsátani. Soha! Hányszor akar még velem szórakozni? Mióta ismerem, egyszer nem voltunk egy hullámhosszon, egyszer nem volt közös témán, egyszer nem beszélgettünk felnőtt módjára. Állandóan csak martuk egymást. Nem vagyok hülye, hogy tönkre tegyem a saját életemet, azt meg főleg nem fogom hagyni, hogy Ő tegyen tönkre. Majd én megmutatom neki kivel szórakozzon!


-Na? Mit szólsz?
-Mihez is? -kérdezi Hyunji szemét dörzsölgetve, akit éppen most keltettem fel, hogy elmondjam neki a kis tervem.
-Basszus, már kétszer elmondtam. -sóhajtozok.
-Akkor harmadszorra is. -ásít majd feljebb tolja magát az ágyba és talán, végre rám koncentrál.
-Szóval, harmadszorra a Hercegnő kedvéért... -megforgatja szemét. -Ma este elmegyek pasizni.
-Minek? Ott van Changjo.
-Nincsen és nem is lesz! Elegem van, hogy csak ő játszadozhat az érzéseimmel. Majd most kiderül, hogy tényleg érez irántam valamit, vagy sem. Elmegyünk a partra és kinézünk nekem valami helyes fiút.
-Elmegyünk?
-Te meg én.
-Ajj Soo. Rohadtul nem tartom jó ötletnek. Miért alacsonyodsz le az ő szintjére? Inkább hagyd, hogy akarjon visszaszerezni. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszedbe. Te nem vagy ilyen. Mi lett veled?
Semmi. Csak elegem volt abból, hogy játszanak velem. Ha ők játszanak velem én miért nem játszhatok? Persze ezt nem mondhattam ki előtte, mert élve megnyúzott volna. Szóval csak simán bocsánatot kértem tőle és vagy százszor elmondtam neki, hogy csak vicceltem és nem csinálok semmi baromságot. De ha Hyun nem jön, az se baj. Majd megyek egyedül és bepasizok erre a kis időre, amíg itt vagyunk. Egyedül is menni fog.
Miután eluntam magam és nem voltam hajlandó tovább nézni unnie alvó arcát, fogtam magam és elindultam. A szobaajtóba egy éppen befelé jövő Niellel találtam szembe magam.
-Hát te? -kérdeztem értetlen fejjel, majd észrevettem a kezében egy csomag óvszert. Tágra nyílt szemekkel hol a csomagot, hol őt néztem.
-Ez...ez nem az aminek tűnik. -úgy elpirult mint valami érett paradicsom.
-Aha, na persze. Te is olyan vagy mint ő. -húztam fel magam és hagytam ott. Az összes fiú a farkával gondolkodik.  Muszáj kiszellőztetnem a fejem... Egy séta talán megfelel, plusz beiktatok valami vásárlást is. Felkapom a pultról a tárcámat és bejárati ajtónál belebújok egy kényelmes kicsit sportosabb cipőbe.
-Hova mész? -hátra kapom fejem és látom, hogy Jonghyun a lépcső alján áll. Nem törődve kérdésével folytatom a cipőfűzőm kötését. Már éppen a kilincsen a kezem, mikor hallom, hogy egy hatalmasat üt a lépcső korlátba. Megrezzenek és megfordulok, hogy ránézhessek.
-Elment az eszed? -kérdeztem, egyenlőre higgadt hangon.
-Azt kérdeztem, hova mész? És miért egyedül? -kezével rászorított a korlátra. Azt hiszi ettől majd megijedek?
-Te sem válaszoltál a kérdésemre, akkor nekem miért kellene? És amúgy sem vagyok kötelezett válaszolni neked. -mondtam, majd elindultam, de ő erősen a kezem után kapott. -Eressz el, ez fáj.
-Ahogy nekem is.
-Neked ugyan mi? Hogy nem tudtál meghúzni az éjjel? Vagy hogy az a csaj nem jött össze? Van ilyen. És ha lennél szíves elengedni, annak nagyon örülnék.
-Fejezd ezt be! -ordított rám. Ekkor jelentek meg az emeleten a többiek. Hyunji, Niel, L.Joe és Ricky, valamint a nappaliban tévéző Chanhee és C.A.P is megjelentek. -Értsd már meg, hogy nem csak szexet akartam. Ha annyira csak az kellett volna, már rég találtam volna valakit.
-Nagyszerű. -robbantam én is, és most már nagyon nem érdekelt, hogy a többiek minket néznek. -Örülök, hogy neked ez ilyen egyszerű. Akkor miért is érdekel, hogy hova megyek? Keress magadnak valakit, vagy az is lehet, hogy az a csaj szívesebben töltene veled egy éjszakát. -kitéptem karomat szorításából, helyesbítek, csak szerettem volna. Nem eresztett, mintha meg se kottyant volna neki, hogy az imént adtam bele minden erőmet abba, hogy kiszabadítsam magam. -Eressz már el, az Isten szerelmére.
-Te nem vagy normális. Miért nem lehet felfogni, hogy nem akartam semmit attól a csajtól? Egy ártatlan csók volt. -az állam leesett... Ha az egy ártatlan csók volt akkor én vagyok Anglia királynője.
-A vak is láthatta, hogy az nem egy sima csókocska volt. Fogadok, hogy beleélvezett a bugyijába.
-Hát te hülye vagy! -horkantott fel Changjo. Szabad kezemmel akkora pofont lekevertem neki, hogy az én kezem sajdult bele. A feje az ütés irányába fordult, mint ahogy a filmekben, viszont itt nem volt lassított felvétel. Olyan gyorsan kapta vissza rám a tekintetét és olyan hirtelen döntött neki az ajtónak, hogy a tüdőmbe akadt a levegő. A vállaimnál fogva tartott, szorosan neki nyomva a falapnak. Olyan erő volt benne, hogy még a fiúk se bírták volna leszedni rólam. A szívem a torkomban dobogott. Berezeltem, nem tagadom és ahogy hallom, valaki fentről szintén megijedt. Nem bírtam nem a fölém tornyosuló fiú szemébe nézni. Annak ellenére, hogy megrémisztett, álltam a tekintetét. Düh, kétségbeesés. Ezt láttam a szemébe. Aztán megcsókolt. Kerek szemekkel bámultam rá, míg ő csukott szemmel, vadul falta ajkaimat. A szemem sarkából láttam, ahogy Minsoo megragadja Chunjit és felvezeti a többiekhez, ahol őket is eltünteti. Millió köszönet Minsoo!
De Changjo csak velem foglalkozik. Velem és senki mással. Kezeit a vállamról a nyakamra és az arcomra teszi, hogy elmélyíthesse csókunkat, de én szorítom az ajkaimat és nem engedek neki. Próbálom ellökni magamtól, de csapdában vagyok. Hátulról az ajtó, előröl pedig ő tart fogságban. Teljes súlyával nekem dől, hogy még véletlenül se tudjak megmozdulni. Ennek ellenére is igyekszem eltolni magamtól.
-Szeretlek. -suttogja ajkaimra. A szemem megtelik könnyel. A szívem átveszi felettem az irányítást. Utat engedve könnyeimnek folynak végig arcomon. Kezeimmel magamhoz húzom, lehunyom a pilláimat és most először viszonozom csókját. Érzem, ahogy ellazul karjaim közt. Vad csókjai szenvedélyessé és mély érzelmekkel telivé válnak. Beletúrok hajába és közelebb húzva keresem forró izmát, hogy kedvemre táncolhasson az enyémmel. A csókot nem megszakítva emel fel, én pedig reflexszerűen dereka köré fonom lábaimat. Óvatosan besétál a nappaliba és ül le velem a kanapéra. Gyengéden simít végig hátamon, majd keze megállapodik a fenekemnél, de nem tesz semmi mást. A könnyeim ismét folyni kezdtek és a néma könnyhullatás kezdett átmenni zokogásba. Miért most kell rájönni? Miért nem gondolkodott előbb? Akkor most mindez nem lenne. A sírás és a levegő hiány miatt kénytelen vagyok elválni tőle. Lehajtott fejjel, összeszorított szemekkel itatom az egereket. Changjo lassan megemeli a fejemet és hüvelykujjával letörli az éppen kicsorduló sós cseppeket. Lassan nézek csak rá és látom meg szemében a visszatartott könnyeit. Nyakába borulok és olyan szorosan ölelem amennyire csak lehet, viszont azért nem szeretném megfojtani sem. Kicsit habozik még, de aztán ő is magához ölel.
-Szeretlek. -suttogja, én pedig még szorosabban húzom magamhoz és szívom be illatát, amit soha nem akarok, hogy más érezze.

Csak én, és senki más!