13. fejezet

Az odavezető út egyszerűen csodálatos volt. A lemenő nap fénye csillogott a tenger vizén. Szívesen sétáltam volna a parton.
- Nem sokára ott vagyunk.- szólt hátra Byunghun.
- Hé, nem a városba megyünk? Csak mert azt hiszem akkor elhagytuk már.- aggodalmaskodott a mellettem ülő lány.
- De, csak nem a belvárosban, hanem itt kint a parton.- nyugtatta meg C.A.P - Nyugodj meg, az étterem közelében van egy hatalmas vásár.
Azt mondta vásár? Ennek hallatán rögtön felcsillant a szemem, összenéztünk Hyunjival, majd mind a ketten sikítozni kezdtünk. A fiúk egyszerre ugrottak ijedtükben. Mióta itt vagyunk, nem nagyon volt időnk vásárolgatni, de most bepótoljuk.
- B*szki, a szívbajt hozzátok ránk! - mordult ránk Changjo.
Már szólásra nyitottam volna a számat, de Minsoo megelőzött. - Mégis mit vártál tőlük? Én már meg sem lepődök a viselkedésükön. - nevetett.

Hála a leadernek, nem estünk egymásnak, és az út hátralévő idejét csendben töltöttük. Azért elég furcsa, hogy ugyanolyan színű a ruhánk. Vagy ez csak nekem tűnt fel? Jó, Chunji meg is jegyezte, de engem akkor is foglalkoztat. Ez tényleg nem véletlen. Meg kell tőle kérdeznem, feltéve ha lesz olyan pillanat, hogy kettesben legyünk. Olyan abszurd ez az egész. Világ életemben utáltam, a semmiért amúgy, és ő is gyűlölt engem, most meg azon vagyunk, hogy titokban együtt legyünk, és hogy később, ha biztosak vagyunk mindenben, akkor elmondjuk a többieknek. Mi sem vagyunk normálisak az is biztos.
- Megjöttünk! - örvendezett Ricky, mikor az autó motorja elhallgatott.
- Éhen halok. - szálltam ki a kocsiból. Az orromat azonnal megütötte a sok mennyei finomság illata. Egyből hátra nyúltam, hogy unniem is gyorsan megérezze, de egy vékony kar helyett, egész izmosat fogtam. Hátra nézve ismertem csak meg a kar tulajdonosát, Changjot. Nem kapta ki kezét az enyém közül, én pedig nem engedtem el az övét. Egy percre megállt az idő körülöttünk, csak bámultuk egymást, mint mindig. Ilyenkor sosem tudunk mit mondani a másiknak. Vagy nem is akarunk? Néha felesleges szólásra nyitnunk a szánkat, elég egy pillantás, vagy a mostani helyzetben egy érintés.
- Mi lenne, ha ki engednél minket a kocsiból? Kezd idegesíteni, hogy Chunji a fenekemben van.
- Nem az én hibám! Niel lök hátulról.
- Changjo! Menj mááár! - kiáltott Ricky valahol a kocsi legmélyéről.
Mindketten megforgattuk a szemeinket, majd hatalmas vigyorral az arcunkon fordultunk meg, hogy megnézzük ezeket a majmokat mit szerencsétlenkednek. Nagyon viccesen néztek ki.
- Chanhee!!- visított Hyunji - Gyúrod a cipőmet!
Hangosan kezdtünk nevetni.
- Ne röhögjetek inkább szedjetek ki innen!
- Ha ide adnád a kezed lehet ki tudnálak húzni.- de Hyunjit elfoglalta a cipője megmentése.
- Én a helyetekben elengedném a másik kezét.- tanácsolta L.Joe.
- Mi??- kérdeztük egyszerre, majd mindkettőnknek leesett a tantusz.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Changjo fogja a kezem. Azonnal elengedtük egymást, és vörösödő arcunkkal mind a ketten a földet kezdtük pásztázni.
- Még szerencse, hogy a törpét lefoglalja a cipője, nem igaz?- vigyorgott mellettünk L.Joe.
Szólni nem tudtunk, de igaza van. Nagyon nagy szerencse.

Changjo, L.Joe és én az autót kezdtük figyelni, és a benne történő dolgokat. Unniem feneke szó szerint a magasba emelkedett, és tényleg elég közel volt Chunji fejéhez. Próbáltam visszatartani a nevetést, hiszen ez után elég kínosan éreztem magam, de összeszorított számon kicsúszott a kacagás hangja, és már nem volt megállás. Ahogy Hyunji sikítozott, és ahogy Ricky szidta a többieket, nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, de nem csak én, hanem a két fiú, és a most érkező leader is.

- Áá! Byunghun! Chunji megfogta a fenekem!- sikoltott az említett testvére.
- Hé, Chanhee el a kezekkel a húgomtól!- vágtatott Hyunji felé, hogy lesegítse.
Miután mindenki épségben kikeveredett az autóból, Minsoo vezetésével megindultunk végre az étterem felé. Kissé lemaradva sétáltam és figyeltem a többieket. Így láthattam amit mások nem. Niel Chunjihoz hajolt, és a fülébe kezdett suttogni: - Nem igaz, hogy te megfoghattad. Én is megakarom.- ám ekkor érkezett a védelmező testvér hatalmas tenyere a fiú fején. - Áá L.Joe, ezt miért kaptam?- nézett a fiúra, közben az ütés helyét vakargatta. - Mert megérdemelted. Legalább ne akkor mond mikor a közelben vagyok.- mondta túl komolyan, de ezt az arc kifejezést nem tudta sokáig tartani, elnevette magát. A vita tárgya eközben vígan mendegélt Minsoo és Changhyun mellett, egyenesen az étterem felé. De várjunk csak. Hol van Changjo? Azonnal megfordultam.
- Csak nem engem keresel?- mosolygott édesen.
- Azt hittem elhagytunk.
Nemet intett a fejével. - Távolról figyeltelek.
Az arcom égni kezdett, ezért a kezemmel próbáltam takarni, hogy elpirultam.
- Szeretem, ha elpirulsz.- sétált büszkén mellettem. -Miattam.
A vállába bokszoltam. - Ne légy ennyire elszállva magadtól.- nevetni kezdett. - Gyere, nem akarok lemaradni.- fogtam meg karjánál fogva, és húzni kezdtem. Egy rossz lépésnél azonban túl magasnak bizonyult a cipőm sarka, és megbicsaklott a lábam. Ha Changjo nem kap el, biztosan megütöm magam. - Köszönöm.- hálásan pillantok fel rá. - Jól vagy?- kérdezi aggódva. - Persze.- megpróbálok felegyenesedni, és lépni egyet, de amint a fájós bokámmal kellene megtartanom magam, elvesztem az egyensúlyom, és Changjo vállába kapaszkodok. - Visszaszívom, mégsem vagyok jól. - mosolygok rá. Ekkor a többiek is észrevették, hogy megálltunk.
- Soomin, jól vagy?- közeledik felénk barátnőm. Rögtön bekapcsol a vészcsengő a fejemben.
- Jonghyun engedj el.- suttogok a fülébe, de mint aki nem is hall.
- Fogd meg a cipőit. - parancsol a törpikére, majd felkap a karjaiba. A hirtelen mozdulattól felsikkantok, nehogy leejtsen. - Nincs semmi baja, csak kibicsaklott a bokája, mire az étteremhez érünk jobban lesz.- azzal elindul, itt hagyva a többieket, és a hatalmasra nyílt szájukat.
Mikor már elég messze vagyunk a többiektől, hogy ne halljanak, arra készülök, hogy jól megszidjam.
- Ennél feltűnőbb nem is lehettél volna. Régen ott hagytál volna.
- Leszarom, ha felvontam a figyelmüket, de legalább így a közelemben vagy. Azt meg hogy milyen voltam felejtsd el.- megszeppenve hagytam, hogy vigyen. Ekkor azonban eszembe jutott valami.
- Changjo, azonnal tegyél le.
- Mi van?- értetlenkedett.
- Tegyél le, ez a szoknya nem olyan hosszú, hogy minden helyzetben takarja amit kell.
- Mi van? Beszélj már érthetően.
- B*szki kint a seggem.- a nevetéstől majdnem eldobott.
- Nem baj, engem nem zavar.
- De engem igen.- ekkor kezét a fenekemre simította.
- Most jó?- vigyorgott mint a vadalma. Nekem viszont a tüdőmben maradt a levegő. Nagyon szívesem elviselem magamon az érintését, de nem úgy, hogy a többiek mögöttünk sétálnak.
- Vidd. Onnan. A. Kezed.- hangsúlyoztam minden egyes szót, amit kiejtettem. Mérgesen néztem rá, és mintha egy pillanatban be is jött volna, ugyanis elhúzta a kezét, de azon nyomban vissza is csúsztatta.
- Viseld el, mostantól elég gyakran fogok hozzád érni.- kacsintott. Ó anyám! Végem van!

Ricky és Chunji szaladt el mellettünk, majd egy étterem előtt megállva kiabálni kezdtek, hogy "Megjöttünk!". Changjo megfordult, és addig nem tett le amíg mind a két cipő nem volt a lábamon. Miután megbizonyosodtam, hogy normálisan tudok menni, Changjo Rickyék után ment, így magunkra hagyva Hyunjival. Kösz Changjo, igazán rendes vagy. Gondoltam magamban és megforgattam a szemeimet.
- Ez meg mégis mi volt?- jött a kérdés Hyunjitól.
- Fogalmam sincs.- adtam az értetlent.
- Lehet hogy..
- Ne, meg se próbáld. Ne kombinálj. Köztünk az ég világon nem lesz semmi. Gyere inkább, mert éhen halok.- fogtam meg, és húztam ahhoz az asztalhoz ahol a srácok helyet foglaltak. Elfoglaltuk a helyünket, és véletlenül pont Changjoval szemben ültem le. Micsoda véletlen nem igaz?! A fiú ártatlanul felemelte kezét, hogy ő nem tehet erről.

Tényleg nagyon puccos egy hely. Nagyon tetszik az egész étterem hangulata, ráadásul a tenger itt van mellettünk ami plusz pontot érdemel. Remélem az ételek is ilyen jók lesznek. A koktél amit kértem eszméletlen finom, úgyhogy bízom benne, hogy nem csalódom majd. A kiszolgálás fantasztikus, nagyon kedvesek a pincérek. Az étlapot megkapva, kicsit elbizonytalanodom. Annyi finomságot látok, csak sajnos választani nem tudok. Ezzel nem csak én vagyok így. Amint látom Changjo és Hyunji sem tud választani.
- Ti mit esztek?- kérdezte Niel, remélve, hogy segítünk neki választani.
- Nem eszel velem egy két személyes tálat?- fordult felé barátnőm, mire az állam is leesett. Mióta vannak ilyen jóban? Vagyis na. Helló én is itt vagyok ám! Kiabáltam magamban, aztán mosolyogni kezdtem, hogy talán nem csak nekem fog összejönni ez a szerelem dolog ezen a nyáron.
Niel boldogon elfogadta Hyunji ajánlatát. A többiek is felsorolták mit esznek, csak én nem tudtam még mindig eldönteni.
- Elfogadsz tőlem egy tanácsot?
- Hmm?
- Egyél ilyet.- mutatott Jonghyun az étlapomra.- Ha nem ízlik, majd cserélünk.
- Miért, te mit eszel?- sejtelmes mosolyra húzta ajkait.- Ugyan ezt igaz?- vigyorogni kezdett. - Ajj, te majom.- nevettem én is. - Jó megkóstolom, de ha nem jó...
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- Ühüm.- kortyoltam egyet az italomból.
- Alig várom.- kacérkodott. Komolyan kacérkodik velem? Van bőr a képén?! De olyan szexi ilyenkor. Ááá! Megőrülök.
- Áú!- fordulok mérgesen Hyunji felé, aki kibökte az oldalamat.- Mi van?
- Mit vár?
- Ki?- tényleg nem tudtam miről beszél.
- Hát ő.- bök fejével Changjo felé. A tengert bámulja. Istenem, meg akarom csókolni.
Hyunji csettint egyet az orrom előtt, mire észbe kapok.
- Csak a szokásost, hogy mikor vághat vissza.
- Legalább ilyenkor ne vitatkozzatok.- mondja, majd visszafordul a pincér felé, aki idő közben azért jött, hogy felvegye a rendelést.

Egy negyed óra múlva ismét megjelent, kezében a rengeteg ínycsiklandozó étellel. Másodjára kaptam meg az enyémet.
- Anyám de jól néz ki.

- Várj csak, mikor megkóstolod.- mosolygott Jonghyun.
Megvártuk míg mindenki megkapja a sajátját.
- Jó étvágyat!- mondtuk egyszerre.
Kezembe vettem az evőeszközöket, ránéztem Changjora, aki már be is kapta az első falatot. Biccentett egyet, lenyelte a falatot, majd szólásra nyitotta száját: - Bízz bennem, ízleni fog.- kacsintott.
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy felszeleteljem a húst, és megízleljem. Tényleg nagyon finom volt. Ha Changjo ugyanezt mondja, egy rosszabb ételre, még akkor is örömmel ettem volna belőle.
Csak mert Ő mondta. 

12.fejezet

A fűben ültünk és arról beszélgettünk, mitévők legyünk. Egyikünknek sem tetszik az az ötlet, hogy kézen fogva álljunk a többiek elé. Nem akartuk, hogy túlreagálják a semmit. Hiszen nem vagyunk együtt, vagy mégis? De hát nem mondott semmit. Nem mondta azt, hogy járunk vagy ilyesmi. Vagy ez csak nekem fontos és ő már úgy gondolja, hogy együtt vagyunk? Na nem! Nekem ez így nem felel meg. Lehet, hogy másnak elég, de nekem nem. Először el kell nyernie a bizalmamat.

-   - Minden rendben?

-   - Hmm? – kaptam fel azonnal a fejem, és néztem rá. – Igen, miért lenne?

-    - Egy, csendben vagy, kettő, fura fejet vágsz. – kezdte komolyan, de a végére elnevette magát.

Kapott egyet a fejére. Mi az, hogy nekem fura fejem van? Kikérem magamnak. Miután túltettem magam a beszólásán, nehezen, de neki kezdtem mondandómnak. 

-        - A helyzet az, hogy tényleg nincs minden rendben. – A hűs, árnyékos homokban ülve most mégis forrónak éreztem mindent. A hajába néha belekapott a szél, amitől nagyon szexi látványt nyújtott. Zavarba is jöttem tőle, de muszáj koncentrálnom. – Nem tudom, meg tudjuk e oldani, hogy a többiek ne vegyék észre. Te sem és én sem szeretném, hogy rajtunk lógjanak, és minden mozdulatunkat figyelemmel kövessék. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. – bólintott. – A másik dolog, ami nyomaszt egy kicsit, hogy… - elhallgattam. Félek, hülyének néz. Aztán végig simított a kezemen, amitől lángra is lobbanhattam volna, majd biztatóan elmosolyodott. Nagyot nyeltem és folytattam. – Szóval én most úgy tekintek erre az egészre, hogy érzel irántam valamit, és én is ugyanúgy, de ennél több nem volt. És amíg nem érezzük az igazi szerelmet, addig ezt nem mondanám kapcsolatnak. – elpirultan sütöttem le szemeimet, nem mertem ránézni. – Csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy szeretném érezni, hogy küzdesz, harcolsz értem. És itt most nem másra gondolok. – most néztem újra a szemébe. – Hanem velem kell, a belsőmmel. Szeretném magam biztonságban érezni. – elszégyeltem magam, hogy ilyen gyengének mutatom magam.

-         - Ezzel nincs semmi baj. Örülök, hogy elmondtad, és tényleg mindent meg fogok tenni, de nagyon jól tudod, hogy az ilyen érzelgős dolgokban nem vagyok jó és…

-         - Nem kell érzelgősnek lenned. – vágtam a szavába. – Nem is kérem tőled.

-         - Visszatérve a többiekre. Folytatjuk a jól megszokott szerepünket és aztán mi lesz? Meddig? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni. Nem is csodálom, ezek után nehéz lesz.

-         - Nem tudom. – mosolyogtam keserédesen. – Várunk. Ennél többet nem tehetünk, vagyis tehetnénk…

-         - De még nem. – fejezte be a mondatomat, amin mindketten nevetni kezdtünk. 

        

      A nevetés abbamaradt, ő pedig közeledni kezdett felém. A szívem a torkomban dobogott, alig vártam, hogy ajka az enyémre tapadjon, ízlelgesse, kényeztesse, de a telefonom hangos csörgése zavarta meg az idilli pillanatot, és mi azonnal szétrebbentünk. Zavartan néztünk egymásra, mindegyikünk arca akár egy érett paradicsom. Gyorsan előhúztam zsebemből a telefont, amit be kell hogy valljak teljesen elfelejtettem, hogy nálam van, és anélkül, hogy megnéztem volna ki keres, felvettem a telefont. 

-         

          - Igen? – szóltam bele a telefonba, a hangom, mint egy boldog kis gyereké, aki megkapta a várva várt játékot. 

     - Mi az, hogy igen? Idefigyelj Kim SooMin! Told haza de nagyon gyorsan azt a formás kis popsidat! Nem mondom el még egyszer, tíz percet kapsz. Ja és még valami. Keresd meg azt az idiótát, mert nem veszi fel a telefonját. Tíz perc Kim SooMin, különben itthon maradsz!- Mi az, hogy… - kinyomta a telefont. – itthon maradok? – elemeltem a telefont és a sötét képernyőjét bámultam. - Ez komolyan az a kis törpe volt? – esett le az álla Changjonak is. - Siessünk haza, különben itthon hagynak minket. - De hát hova megyünk? – vállat vontam, hogy nem tudom. 

Miután feltornáztam magam állásba neki is segítettem, majd nagy és gyors léptekben hazafelé vettük az irányt. Lihegve léptünk be a bejárati ajtón. Changjo vállába kapaszkodva próbáltam rendezni a levegőt, míg ő térdén támaszkodva próbálkozott ugyan ezzel.  Trappoló léptekre lettünk figyelmesek, amire mind a ketten odakaptuk a fejünket. A hang abbamaradt, HyunJi pedig csípőre tett kézzel vizslatott minket. Szemeivel ölni tudott volna. Egy nagyon szép halványkék ruha volt rajta egy egyszerű magassarkúval, haját oldalra tűzte. Ha nem lenne ilyen mérges most megdicsértem volna, de inkább meghúzom magam és csendben maradok.

- Na, elveszett báránykák, kemény egy órátok van elkészülni különben itt hagyunk titeket. Ajánlom öltözetek fel szépen!

- De hova megyünk? – kérdezett rá a mellettem álló fiú.

- Nem mindegy neked? Fürödj meg és öltözz fel. Egy óra múlva legyetek itt. – ez már rám is vonatkozott.

JongHyunnal összenéztünk, majd mind a ketten elindultunk a lépcsőhöz, hogy az emeletre érve készülődni tudjunk a saját szobáinkba. A lépcső tetején Changjo a karomnál fogva megállított és fordított magával szembe.

- A parton nem tudtalak, de most nem lát minket senki. – már számon éreztem mámorító leheletét, de kopogást hallottunk és tudtuk, hogy barátnőm közeledik. Azonnal elengedett, majd mindketten berohantunk a szobáinkba. 

Már az elején majdnem lebuktunk. Ez tényleg nagyon nehéz lesz.

Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd nem törődve azzal, hogy bárki benyithat, meztelenül rohangáltam a szobába hol fehérneműért, hol törölközőért. Becsapva magam mögött a fürdő ajtaját, hiperszuper gyorsasággal hajat mostam, megszárítottam a hajam, és ki is vasaltam azt, néhány helyen egy kis loknit hagytam, hogy mégse legyen olyan unalmas. Felkaptam a fehérneműimet és most már frissen, illatosan léptem ki a szobába, ahol már barátnőm vár kezében két ruhával. Bal kezében egy arany színű ruhát tartott, nyakba akasztható pánttal, míg jobb kezében egy pánt nélküli  halványlila ruhát, ami mell alatt kivágott volt. Gyönyörű volt.

- Melyiket választod? – mosolya végre az igazi volt, szeméből is eltűnt a harag.

- Azt. – mutattam a lila ruhára. 

Letette a másikat, majd segített felvenni a választottat.

- És jobb már? – lépett elém, mikor végzett.

- Sokkal. – mosolyogtam rá biztatóan. – Ne haragudj, hogy aggódnod kellett.

- Ugyan. – ölelt magához szorosan. 

* Changjo szemszöge *

Hevesen dobogott a szívem nem csak az adrenalintól. Szerettem volna megcsókolni, de az a kis törpe pont akkor jött. Belépve az ajtón Rickyvel találtam szembe magam, aki a tükör előtt igazgatta haját.

- Na mi van veled? – pacsizott le velem, majd azzal a lendülettel vissza is fordult.

- Hova megyünk? – reméltem, hogy ő végre válaszol a kérdésemre.

- Vacsorázni. Be a városba. – ült le mellém az ágyra. – Reggel L.Joe és MinSoo bementek, megnézni milyen éttermek vannak, aztán most leteszteljük, amit találtak. Állítólag valami marha menő és puccos hely, szóval HyunJi be volt zsongva mikor megtudtam, milyen helyre megyünk. Amúgy hol voltál? Már vagy egy milliószor hívtunk.

- Bocs le volt némítva. – álltam fel, és kerestem a fürdéshez szükséges eszközöket. – A parton voltam, kicsit kiszellőztettem a fejem.

- És hol talált meg Minnie?

- Mi? Ja, hogy hol talált meg? Ööhm… Itt a part közelében.

- Aham. Értem. Na de siess, mert nem fogsz elkészülni. – tolt be a fürdőbe. 

Elég gáz volt. Jobban fel kellene készülnöm az ilyen váratlan kérdésekre. 

Lassan fürödtem. Amíg SooMin elkészül, én addig kétszer is lezuhanyzok. Komótosan szálltam ki a kádból, majd ugyanígy kezdtem el készülődni is. Egy töröközővel a derekamnál sétáltam ki a fürdőszobából, majd öltözködni kezdtem. Ricky is egy farmer rövidnadrágot viselt, úgyhogy gondoltam én is azt veszek fel, de a póló kérdés már nehezebb volt. Fogalmam sincs mit vehetnék fel. Az ágy felé indultam, mert le kellett ülnöm átgondolni, hogy mit vegyek fel. Nagyra nyílt szemekkel bámultam az ágyat amikor egy halványlila színű inget fedeztem fel. Nagyon jól nézett ki, úgyhogy felpróbáltam. A tükörben alaposan megnéztem magam és be kell hogy valljam, tetszett a látvány. Remélem neki is tetszeni fog. 

Az óra szerint volt még tíz percem, és mivel végeztem, gondoltam lemegyek a többiekhez. A lépcső tetejéről lehet hallani HyunJi hagját. 

- Komolyan nem bírjátok ki? Mindjárt megyünk enni. - kitessékelte a srácokat a konyhából, akik csalódottan ballagtak át az előszobába. 

- Gondoltam, hogy megint rá kell várni. - zsörtölődtem. - Miss. Hisztérika, elkészülsz még ma? Éhesek vagyunk! - erre a kis törpe akkorát vágott a hátamra, azt hittem beszakad. Hogy tud ekkorát ütni? 

A többiek hangos nevetésbe törtek ki. Én meg már tényleg kezdtem ideges lenni. És ekkor végre valahára cipő kopogás hallatszott fentről. Először csak egy szexi magassarkút pillantottam meg, aztán azokat a csodás hosszú lábait, majd a combja közepén végződő ruháját ami mell alatt kivágott volt. Nyelni alig tudtam a látványtól, a legszívesebben nem mennék sehova csak vele lehessek kettesben. Aztán a csupasz vállait láttam, amikre puha csókokat hintenék, és végül teljes alakjában tűnt fel előttem. Gyönyörű volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Ahogy látom a többiekre is ilyen hatással van. 

- Legalább a szátokat csukjátok be. Már így is elég zavarba vagyok. - mosolygott édesen. 

- Hé, ugyan olyan színű ruhátok van. Ez egy jel. - örvendezett Chunji. 

Nem szóltunk csak egymást néztük. Szívesen bámultam volna még, de így is elég feltűnő, szóval erőt vettem magamon, és mivel nem jutott eszembe semmi, csak fújtattam egyet, kivágtam az ajtót és a kocsihoz sétáltam, amit a hyungok béreltek a mai vacsorához. A többiek is lassan követtek. C.A.P és L.Joe előre ültek, mi pedig hátul foglaltunk helyet. Az autó belseje akár egy limuzin. SooMin ült be utoljára. Az illata azonnal megcsapott és elvette az eszem. Túl messze volt tőlem és ez bosszantott. Kifelé bámult és ahogy a lemenő nap megcsillant a haján teljesen elvarázsolt. A többiek beszélgettek, de én le se tudtam róla venni a szemem. Lassan felém fordult. Nem mosolygott, nem akart lebuktatni minket, de a szeme csillogott és ez mindent elárult. A szívem nagyot dobbant amikor hirtelen elmosolyodott. 

Be kell bizonyítanom neki, hogy én vagyok az igazi. Már azt akarom, hogy mellettem legyen. 

ERROR

Sziasztok SooMin vagyok!
Bocsánatért esedezem, amiért már egy ideje nem hoztam frisst. De ahogy a Baby don't cry blogunkba említettük, nagyon kevés időnk van.
Sok mindenkinek pihenéssel, nyaralással telik a nyár, de vannak olyanok is akik dolgoznak és nem éppen van szabad idejük.. hát sajnos mi ez, utóbbi pártját erősítjük.
Ígérem, hogy belehúzok és minél hamarabb hozom a frisst, de nem akarom összedobni, mert nem szívesem adom ki úgy a kezeim közül és egy jó fejezethez pedig idő kell, ami ,ahogy már említettem, nekem ritka kevés ..  Remélem megértitek.:)
Mindenkinek további szép, pihenős vagy épp robotolós nyarat :D
Chu~