2014. november 27., csütörtök

20.fejezet

Fáradtan pillantottam Hyunjira, hogy most már elég lesz a táncból. Alig álltam már a lábamon és rettentő szomjas is voltam. Az alkohol teljesen felszívódott a szervezetembe, mondhatni kijózanodtam. 
-Visszamegyünk? -kérdeztem, mire ő csak bólintott. Olyan másak az otthoni bulik ehhez képest. Ezt sokkal jobban élveztem. -Ez nagyon kimerítő volt. -mondtam miközben próbáltunk kikászálódni a tömegből. Hyunji megfogta a kezem és utat törve kifelé húzott. Az itteni fiúkhoz képest nagyon kicsik voltunk, ennek ellenére simán félretolta őket. Magamban jót vigyorogtam rajta. Mármint nem Hyunjin, hanem az egész szitun. Végre nem láttam mindenhol embereket, leszámítva az asztaloknál lévőket, beleértve a mi kis családunkat. Kivéve Changjot. Hol van? Hyunji elengedte a kezem és miután levette a cipőjét odarohant Nielhez, aki azonnal a karjaiba zárta. Én is követtem a példáját és levettem a magassarkúmat, ami lassan hólyagokkal ajándékozott volna meg. A két cipőt a kezembe fogtam és elindultam a többiekhez, hogy igyak valamit, de sajnos megtaláltam Changjot. 

-Soomin! -kiáltott utánam Hyunji, de én csak rohantam hazáig. Ott smárolt egy r*banccal. Ott ült és...és... Ezt nem hiszem el. Nem akarom elhinni. Nem tudom felfogni. Nem tehette ezt velem. 
Nem érdekelt, hogy bámulnak, vagy füttyögetnek, az sem érdekelt, hogy utánam kiabálnak. Hazáig futottam. Semmi nem állított meg, az sem hogy a szemem megtelt könnyel és utat törve végig gördült az arcomon. Annyira fájt. Elárult. 
Kivettem a lábtörlő alól a lakáskulcsot, kinyitottam az ajtót és berohantam a szobámba. Magamra zártam és az ágyamba estem. Torkom szakadtából üvöltöttem. A hajamat tépve, mint egy elmebeteg ordítva sírtam.


*Changjo szemszöge* 

Hogy futhat ennyire gyorsan? A tömegben teljesen elvesztettem. Hova mehetett? Megálltam. Az egész olyan volt mint a filmekben. Mintha szoborrá változtam volna, a körülöttem lévők pedig tovább buliztak, mit sem sejtve arról, hogy most csesztem el mindent. Sose fogja megbocsátani ezt nekem. Hogy lehettem ekkora idióta? Belementem a játékba, anélkül hogy rá gondoltam volna. Eszembe se volt, hogy itt van. Teljesen kiment a fejemből. Soha többet nem iszok. Vissza kell kapnom.
-Mekkora egy idióta p*cs vagyok! -kaptam a fejemhez és a legszívesebben bőgni kezdtem volna. Fájt a szívem, hogy micsoda fájdalmat okoztam neki. 
-Mi folyik itt? -ért mellém Minsoo. -És ne hazudj! 
-Hyung. -elhalt a hangom. Nem tudtam hogy fejezzem ki magam. Körülbelül most vesztettem el életem szerelmét. A tudat, hogy sosem kapom vissza ébresztett fel arra, hogy szeretem Soomint. Szerelmes vagyok a mosolyába, a hangjába, a tüsszentésébe, a beszólásaiba. Szeretlek Kim Soomin. 
-Jonghyun. -tette vállamra kezét. -Menj utána! -lökött meg finoman. 

Hazáig futottam. Hálás lehetek Minsoonak. Valahol legbelül mindig tudtam, hogy ő végig tudta. Az ajtó nyitva volt, tehát tényleg hazajött. Az előszobából hallani lehet hangos sírását. Felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobájához, de benyitni nem tudtam, mert kulcsra zárta. Kopogtam. 
-Soomin, engedj be.
-Tűnj el innen. Húzz vissza ahhoz a r*banchoz. 
-Had magyarázzam meg. -dőltem az ajtófélfának. 
-Mit nem értesz abból hogy tűnj el innen. -üvölti. Magam előtt látom vörösre sírt szemeit. A szívem megszakadt. 
-Kérlek. 
-Kérleld azt a csajt akivel olyan jól elvoltál. -emeli ki az utolsó szót. 
-Csak játszottunk és részeg voltam. Kérlek engedj be. -néma csend. Nem jött válasz. Elrugaszkodtam a félfától, hogy teljes alakommal az ajtó elé lépjek. Ekkor nyílt ki. Csatt. Soomin lekevert egy hatalmasat. A lendülettől, amilyen erő volt az ütésében, elfordítottam a fejem. Nem kaptam a fájó részhez, hiszen megérdemeltem. Lassan néztem csak rá. Igazam volt, a szeme vér vörös, duzzadt. És ez miattam. 
-Nektek ez játék? Ti normálisak vagytok? -üvölti képembe, közben a könnyei egymás után folynak le az arcán. Szégyelltem magam. -Akkor menj vissza ahhoz a k*rvához és dugd meg őt, mert hogy soha többet nem fogsz akár egy ujjal is hozzám érni az is biztos. -sosem láttam még ilyen dühösnek. De ezt akkor sem mondhatja komolyan. -Én szerettelek és még most is szeretlek, de te részeg vagy és egy pillanatra nem vagyok ott máris más lány nyálával keveredik a tiéd. Undorító. 
-Na fejezd be! -ezt már nem hallgatom tovább. 
-Fejezzem be? Még el se kezdtem. -lök el két kezével. -Még neked áll feljebb? B*zd meg Changjo! Bár tudod mit, igazad van. -vajon mire céloz? -Nincs jogom megmondani kivel és mikor smárolsz. Nem vagyunk együtt, szóval tekintsd nem megtörténtnek az egészet. -fordít nekem hátat és indul vissza a szobájába. Na azt már nem! 
-Nem tekintem! -kapok utána és fordítom felém. Meglepetten veszem észre, hogy az előbbi düh és határozottság helyett csalódottság és kétségbeesést látok. -Te sem gondoltad komolyan. Tudod jól, hogy nem jelentett semmit nekem. Mert én...én szeretlek. -a keze ellazult ujjaim között. Végre kimondtam, most már ő is tudja. 
-Annak a lánynak is ezt mondtad? -kapta ki kezét és becsapta maga mögött az ajtót, majd kulcsra is zárta. Lefagyva álltam a csukott szoba előtt. Nem, nem, nem.  Még el sem kezdődött. Nem lehet így vége. A falnak dőlve csúsztam ülő helyzetbe. Felhúzott térdeim köré fontam a karjaimat és nem érdekelt, hogy egy férfi nem sír, én engedtem, hogy a könnyeim benedvesítsék arcomat. Visszaszerzem, mindent megteszek érte!

*Soomin szemszöge* 

Térdre rogytam és csak sírtam. Szeretem Changjot és végre ő is kimondta, de én nem így akartam először hallani. Úgy éreztem magam mint akit megcsaltak. És jogosan. Azt hiszem. Hátamat neki támasztom a falnak és csak a plafont bámulom. Látom magam előtt, hogy egymáshoz bújunk és tényleg szeretjük egymást. Újra sírni kezdek és nem tudom abbahagyni. Feltápászkodok és a zuhanyzóhoz sétálok, majd úgy ahogy vagyok, beállok és megnyitom a csapot. Forró vizet engedek, hogy ellazítsa feszült testemet. Leülök és csak folyatom a vizet. Nem érdekelt, hogy elázik a hajam, az sem hogy a ruhám, az sem hogy a sminkem elfolyik. Bár annak már így is mindegy. 
Nem gondolkodok semmin, csak áztatom magam és meg kell hagyjam egy kicsit segít is. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok, elzárom a csapot és kisietek a szobából. Leszarom hogy mindenem csupa víz. Changjo ott ült a falnak támaszkodva és a kezére volt hajtva a feje. Rám nézett és pár másodpercig farkasszemet néztünk, majd idegesen leviharzok a lépcsőn nyomomba vele. 
-Mégis hova mész? -von kérdőre mikor a kilincsre teszem a kezem. 
-Semmi közöd hozzá. -tépem ki, ekkor szembe találom magam a többiekkel akik megijedve szétrebbennek előttem. Nem nézek egyikre sem, csak megyek tovább. Azt még pont hallom, ahogy Hyunji megállítja Changjot. 

A vizes ruháim miatt és a tenger hideg szellője miatt nagyon fázom. Remegek a hidegtől, nem érdekel, ez most jól esik. Felébredtem tőle. A tenger látványa mindig megnyugtat. Csak bámultam a hullámokat és hagytam hogy a sós levegő kitisztítsa az elmémet. A csillagos ég visszatükröződött a tiszta, bár néha nagyobb hullámokkal játszadozó víz felszínéről. A hold bevilágított mindent. Nagyon szép látvány volt. 
Csupasz vállaimra meleg pléd került. Kíváncsian néztem jóakarómra, vajon ki lehet az. Hyunji volt az. 
-Nem szeretném, hogy megfázz. -tüsszentettem. -Bár azt hiszem későn érkeztem. -mosolyog és ül le mellém. 
-Mit keresel itt? Niellel kellene lenned. -mosolygok rá. 
-Soomin. Van fontosabb Valaki Nielnél. -jön közelebb hozzám, egyik kezét átdobja felettem és magához ölelt. 
-Köszönöm. -bújok hozzá. Hálás voltam, hogy itt volt mellettem. Sokat köszönhetek Hyunjinak. Ő sosem hagyott cserben és sosem csalódtam benne. 
Csendben néztük a tájat. Örültem, hogy nem kérdezősködött, de úgy éreztem nem hazudhatok tovább neki. 
-Szeretem. -döntöm fejem a vállára.
-Tudom Minnie, tudjuk. -kérdőn néztem rá, ő csak a tengert bámulta. -Amikor elszaladtál Changjo rögtön utánad ment. C.A.P szintén elindult és mi is menni akartunk de a bátyó azt mondta hagyjunk titeket. Mikor pár perccel később visszajött Minsoo, elmondta milyen kétségbeesett feje volt Changjonak és rettegett, hogy elveszít. -Jonghyun valóban félt hogy elveszíthet? 
-Mióta tudjátok? 
-Hát, igazából csak sejtettük, pontosan a mai esetből jöttünk rá. De körülbelül miután Hanbyullal végeztetek. 
-Oh. -lepődtem meg. Már éppen bocsánatot akartam kérni tőle, mikor folytatta. 
-Figyelj Soo. Én nem mondom azt, hogy most azonnal bocsáss meg neki, de azt sem akarom, hogy elengedjétek egymást. -óvatosan felállt és fölém tornyosulva nézett le rám és folytatta. -Látom, mennyire szereted és hidd el nekem, ő is szeret téged. -járkálni kezdett. -Tudjuk, hogy féltetek a következményektől, de amint látjuk, nem igazán bírjátok ki egymás nélkül... -nevetett halkan, amin én is mosolyogni kezdtem. -...és szeretnénk végre ha boldog lennél. -felpattantam és a nyakába ugrottam. -Hülye, majdnem elestem. -nyeri vissza egyensúlyát. 
-Köszönöm. -engedem el. 
-Ne köszönd. -mosolyog. -Visszajössz? -kérdezi. Nemet intek fejemmel. -Itt maradjak? 
-Visszamehetsz nyugodtan. -ülök le a homokba és magam köré tekerem a pokrócot. 
-Na menj arrébb. -huppan le mellém és lehúzza rólam a pamutot. 
-Na! -kapok a takaró másik vége után. Közelebb ülünk egymáshoz és magunkra terítem. -Te komolyan az enyémet hoztad ki? -akadtam ki majd elnevettem magam.

Csak a hullámok és csak legjobb barátnőm tudott segíteni abban, hogy tisztán gondolkodjak. Szeretem Jonghyunt és megbocsátok neki, de még nem most, hagyom had teperjen egy kicsit. 



2014. november 26., szerda

19.fejezet

Vágytam Changjora, akartam. Senkit nem akartam még ennyire. Fogalmam sincs mi ütött belém, de a megszállottja lettem.

Miután száraz hajjal kilibbentem a párával megtelt helyiségből, addigra Hyunji már teljesen kész volt. Leszámítva a sminket, mert azt éppen most csinálta. Hihetetlen milyen gyorsasággal tevékenykedik. Én sem törhettem meg a saját tempómat, úgyhogy felkapkodtam magamra a ruhákat, bár ezeket nem nevezném ruhának.
-Segítenél? -fordultam unniemhoz, hogy akassza ki a melltartó pántjait. Készségesen felállt és segített nekem.
-Huhh, azt hittem úgy fogunk kinézni mint a k*rvák, de egész jó. -mondta.
-Had nézzem. -léptem a tükör elé, ami a szekrény ajtaján lógott. -Ajha. -csak ennyit tudtam mondani. Tényleg nem volt utcaszéli a látvány. Sok fiatal lányt láttunk már így öltözni. Eszméletlen jól fogunk kinézni. -Gyere ide! -kapok keze után, hogy magam mellé állítva szemügyre vegyem a tükörképünket. -Istenem, de jó lábaid vannak. -ocsúdtam fel.
-Már nem azért, de te gyúrsz? -nyomja meg hasamat. -Kőkemény.
-Tudod, ha nem aludnál be előbb...
-Na persze. -nevet fel. -Mennyi időnk van még? -néz az órára, majd meg is válaszolja magának. -van még egy óránk. Gyere, begöndörítem a hajad.
Nem szándékoztam semmit se nagyon csinálni a hajammal, de miután eszembe jutott, mire készülünk, nagyon örültem, hogy felajánlotta. Amíg Ji a hajammal vacakolt, addig én alaposan szemügyre vettem. Szép, hosszú haját kivasalta és engedte, hogy ide-oda szálljon, a sminkje csak szemceruza, spirál és egy kis szájfényből állt, de ez is bőven elég volt a természetes szépségéhez. Alakját tökéletesen hangsúlyozta a ruha. Nem csodálom, hogy Niel belezúgott.
-Mi van? Úgy bámulsz mintha szellemet látnál. -mosolyog.
-Csak csodállak.
-Megint szívtál valamit? -húzza meg véletlenül a hajam.
-Ja, azt a tömény parfümöt amit magadra fújtál.
-Kuss.

-Wáóó!!! -kapok számhoz mikor végez velem. A göndör fürtök olyanná tettek, mintha hercegnő lennék. Fantasztikus.
-Gyönyörű vagy. -megölelem hálám jeléül.
-Ne ülj le! -szólok rá, miután elpakolta a hajvasalót és az egyéb eszközt. -Van még fél óránk, mi lenne, ha addig készítenél ki valami innit alapozásnak? -húzogatom szemöldököm.
-Nagyszerű ötlet. Sminkeld ki magad aztán gyere. -indul meg lefelé.
-Várj, piros vagy szájfény? -mutatom fel az említett két tárgyat.
-Ez egyértelmű nem? -kacsint majd becsukja az ajtót. Tehát a piros rúzs lesz. Szépen kihúztam a szemem, felkentem a szempillaspirált, egy kis pirosító és végül a rúzs. Felálltam a smink asztaltól és a teljes tükörhöz mentem. Felvettem a fekete platformos magassarkú cipőmet és megálltam. A szavam elakadt. Kicsit furán éreztem magam, de azt hiszem ez kell ahhoz, hogy Changjo eszét elvegyem. Nekem viszont ehhez innom kell.
Halkan kinyitottam az ajtót, körül nézve, tiszta e a terep. A srácok bömböltették a zenét, szóval nyugodtan lesétáltam a konyhába ahol Hyunji éppen pohárba töltötte a tequilát.
-A k*rva... -ejti ki kezéből az üveget, amit sikeresen elkapok, így nem tört össze az üveg és nem pazaroltuk el a drága alkoholt. -Köszi.
-Ennyire szörnyű? -fordulok körbe.
-Soo, te ma tuti bepasizol.
-Úgy legyen. -nyújtom ki nyelvem.
Kipakoltuk a poharakat a nappaliba, hoztunk hozzá sót és visszamentünk felvágni a citromokat. Arra gondoltunk, hogy mindenki igyon ugyanannyiszor, szóval nyolc darab citromot vágtunk fel egyenlő darabú gerezdre. A nyolc darab tányért kivittük a dohányzó asztalra. Ekkor nyitódott a srácok ajtaja, mi pedig a lépcsőhöz siettünk, hogy ott várjuk őket. Mindegyikük rövid nadrágot viselt. Volt akin ing, akin póló vagy éppen izomtrikó volt. Mindegyikük nagyon jól nézett ki. Niel egyből Hyunjihoz lépett. Magához húzta és egy finom csókot lehelt ajkaira. A többiek természetesnek vették az egész kis akciójukat, tényleg gyakran látták már őket. Mi viszont Changjoval elfordítottuk a fejünket, amikor szembenéztünk egymással. Mindketten csak bámultuk a másikat. Tudom hogy ő is szeretné. Szeretné amit a haverja csinál a barátnőmmel. Szeretne ő is magához húzni, megcsókolni. Ahogy én is. Érezni akarom méz édes ajkait, ahogy hozzám ér, ahogy a lábam között fekszik. Megráztam a fejem. Nem fogom bírni estig.
-Bomba nők lettetek. -kommentált Chunji. A srácok végig néztek bennünket, büszkék voltak ránk.

A nappaliba menet elmondtuk a többieknek mit is fogunk játszani. Mindenkinek tetszett az ötlet, miért is ne tetszett volna nekik.
A negyedik pohárnál már elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Pezsgett a vérem, táncolni akartam.
-Menjünk már! -csimpaszkodtam Ricky karjába és húzni kezdtem az ajtó felé.
-Nem isszuk meg? -kérdezte L.Joe.
-Ha többet iszunk akkor Soomint itthon kell hagynunk. -szólalt fel Changjo, majd lerakta a poharát.
-Figyelj csak! -elengedtem Rickyt és visszaléptem az asztalhoz. Felemeltem az üveget és jól meghúztam. Szörnyű volt. Kicsit megütött, de nem volt az ég világon semmi bajom. -Ennyi. -tettem le majd popsit rázva kisétáltam a házból. Kint hallottam, hogy a többiek röhögnek, leginkább Changjo bamba képén. Büszke voltam magamra. Persze holnapra már nem annyira, de a mának élek. Most.
Pár perc múlva már a szórakozóhely felé igyekeztünk. A levegő jót tett. Sokkal jobban éreztem magam és alig vártam, hogy elvegyüljek a tömegben, nyomomban Changjoval és egymáshoz simulva táncolhassunk.
Mint az már szokássá vált ha mentünk valahova, mi követtük a többieket. Unniem és barátja, huhh de furcs azt kimondani, mentek előttünk, legelöl pedig a négy fiú. Már bennük is volt annyi, hogy ne érdekelje őket miért van velem Jonghyun. Mosolyogva sétáltam mellette, karjába kapaszkodva. Olyan jó illata van.
-Nagyon szexi vagy. -áll meg és csókol meg.
-Szerencséd, hogy nem lett olyan a szád. -vigyorgok.
-Ugye nem felejtetted az estét? -kérdezi pironkodva.
-Sose felejteném. -nyújtózom fel hozzá és megcsókolom.


Rövid idő múlva meg is érkeztünk egy eszméletlen jó zenét játszó partyra. A ritmus azonnal átjárta a testem. Fergeteges bulinak ígérkezik.
-Gyertek! -int Minsoo a partra nyíló ajtóhoz. Kerestünk egy szabad asztalt és letelepedtünk oda. A srácok piát rendeltek, de én nem akartam inni.
-Soo, jössz táncolni? -kérdezi reménykedve Hyunji. Bólintottam. Naná, hogy megyek. A lány elköszönt Nieltől én pedig Changjora mosolyogtam, majd elindultunk a táncparkett felé. Azonnal be is dobtuk magunkat.

*Changjo szemszöge*

A tömény alkoholtól még a nevünket is elfelejtettük. Mindenfélét összeittunk.
-Játszunk olyat mint régen? -kérdezte Byunghun.
-A csókos csajokat? -csillant fel Ricky szeme.
Már jó régen játszottunk ilyet. A lényege, hogy a bandából kijelölnek valakit, akinek oda kell mennie egy lányhoz akit le kell kapni és az nyer, akit nem vágnak pofán.
Lehúztunk egy következő adagot és belekezdtünk.
-Na jó, de Niel kimarad ebből. -nyüsszög  Ricky.
-Miért? -csattan fel Chanhee.
-Mert rögtön ő nyerne, barátnője van könyörgöm. -igaza volt. Ez nem lett volna fair.
-C.A.P hyung, te kezded. -indította útnak Niel. Minsoo ivott még egy pohárral majd útnak indult. Egy vörös hajú lányhoz ment oda, aki a disco szélén táncolt egy másik lánnyal. Egész szép volt, de nekem nem jönnek be a vörösek. Minsoo mögé lépett és táncolni kezdett a lánnyal. A fiúkkal röhögni kezdtünk. Alig vártuk, hogy beégjen. A csaj szembefordult vele. Itt már rosszat sejtettünk.
-Mondjátok hogy felsül. -reménykedett L.Joe. C.A.P közeledni kezdett felé, aztán bumm. A csaj lekevert neki. -Ezaaaz!! -üvöltöttünk fel egyszerre. Minsoo röhögve, arcát fogva sétált vissza hozzánk. Most ő jelölte ki a következőt.
-Jonghyun! -erre mindenki röhögni kezdett. Ricky egy pohárt nyújtott felém, amit le is húztam, majd hátba vágott jelezve, hogy induljak. Kerestem egy szemrevaló lányt. Meg is találtam, kettővel a mellettünk lévő asztalnál volt egyedül. Leültem mellé és dicsérni kezdtem. Olyan zavarba hoztam, hogy egy érintésemtől elolvadt volna. Hátra simítottam a haját, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Nem ellenkezett. Sőt, többet akart. Mohón kereste nyelvem. Ez túl könnyű volt. Nyertem.
-Soomin! -hallottam meg Hyunjit amint utána kiabál. Azonnal eljöttem a csajtól és a többiekhez siettem. Hyunjit Niel húzta vissza, a többiek értetlen fejjel bámultak a rohanó lány után, aki már alig látszódott a tömegből.
-Minnie! -futottam utána. Meglátott. Bassza meg de hülye vagyok. -Soomin! Várj!

18.fejezet


-Bulizni akarok! Most! -ugrottam be szó szerint a nappaliba, ahol a többiek nyál csorgatva néztek valami dögunalmas reklámot a tévében. Teljesen levegőnek néztek. -Hahóó! Halljátok? -lépek a tévé elé és tellegetek a kezeimmel, vegyenek már végre észre. Erre bezzeg felfigyeltek. 
-Mit mondtál? -kérdez C.A.P, miután megtörölte a száját. Ezen nevetnem kellett. 
-Úgy néztek ki mint valami zombik. -szakadok a látványukon. -Mivel nem figyeltetek rám, elmondom még egyszer. Bulizni akaroook! -üvöltöm és egyesével mindegyiket felrázom. 
-Sooo..miii..nn áá..áállj máá..áár meeg. -mondja Ricky, miközben azon ügyködik, hogy ne rázzam ki agyát a helyéről. 
-Na? Mit szóltok? -állok le, és reménykedve várom a válaszukat. A képüket bámulva lehangolódok, talán mégsem lelkesednek annyira az ötletemnek. Félve Changjora pillantok, hogy csináljon már valamit, de a mielőtt megszólalhatna, a srácok és Hyunji egyszerre ugranak fel, egyszerre kiáltva, hogy: Let's go! A szívverésem is megállt ijedtemben, de aztán én is csatlakoztam a kis bandához. Amikor ránéztem a még mindig ülő fiúra, láttam, hogy mosolyogva engem néz és ez boldoggá tett. Szeret engem, tudom hogy szeret. 

-Ajj mit vegyek fel? -kérdezi Ji miután megegyeztünk, hogy besétálunk a városba, és keresünk a part mentén egy szórakozóhelyet. Emellett azt is megtárgyaltuk, hogy kilenckor indulunk. Addig volt még öt óránk. Az rengeteg, még úgyis, hogy tudom, hogy milyen sok idő mire elkészülünk. Hyunji a szekrénye előtt álldogált és azon idegeskedett, mit vehetne fel az este. Hyunjit ismerve, ha sokáig hagyom hogy kétségbeesetten keresgéljen, nem megyünk semmire csak felidegesíti saját magát is és engem is. Úgyhogy mielőtt robban, azelőtt hatástalanítom. 
-Kapd fel a tárcádat és gyere. Lent várlak. -kezembe vettem a pénztárcám és lesiettem a lépcsőn, ki a ház elé. Az volt a tervem, hogy körbenézünk a kirakodós árusoknál. Csak lesz ott valami olyan ami megtetszik neki. Meg amúgy is, nekem sincs ötletem mit vegyek fel az este. 

Ahhoz képest, hogy délelőtt esett az eső, most nagyon jó idő, sőt túl jó is. A nap erősen tűzött. 
-Mi tartott eddig? Azt mondtam csak kapd fel, az nem telik tíz percbe. -oktatom Hyunjit, aki végre méltóztatik elkészülni. 
-Sajnálom unnie, csak elköszöntem...
-Nieltől. -fejezem be mondatát, majd mosolyogva tekerem fejem ide-oda. -Mehetünk végre? 
-Ühüm. 

Útközben mindenféléről beszélgettünk, természetesen arról is mi is volt pontosan Niel és Hyunji közt. Elmondta, hogy mindig is oda volt érte, hogy milyen kedves volt vele, hogy mindig figyelte, az első csókjukat, azt amikor részegen egymásnak estek a fiúk előtt és az első együttlétüket, amire szinte nem is emlékeztek, hiszen az alkohol elhomályosította az emlékét. 
-Figyelj, ha azt vesszük, még nem feküdtetek le. -húzogattam szemöldökömet. 
-Uhh, igazad van. Akkor még emlékezetessé tehetjük az elsőt. -örvendezett mellettem. Bólintottam. Erről én mind lemaradtam, mert titkolózok előtte. Ha nem lettem volna akkor Changjoval, vagy nem sunyiba, akkor észreveszem a jeleket, ott lehettem volna mellette és rögtön mesélhette volna, nem kellett volna ennyit várnia. Csalódtam magamban. Nem voltam ott neki amikor kellett volna. Bánt, hogy későn tudtam meg ezeket. 
-Ne haragudj unnie, tudom hogy most ez neked nagyon rossz. Ígérem nem fogunk előtted semmi ilyesmit csinálni. -simított végig hátamon. 
-Eszedbe ne jusson! És nincs semmi bajom. Jól vagyok. -tényleg jól voltam, leszámítva, hogy titkolózok és bűntudatom van és félek, de tényleg jól vagyok. Szeretem, hogy Changjo mellettem van. -Ne merészelj máshogy viselkedni, csak azért mert Hanbyullal volt ami volt. 
-Rendben. -mosolygott. 
-És L.Joe mit szólt hozzá? Vagy a többiek. -kérdeztem ami valójában a leginkább foglalkoztatott. 
-Hát Byunghun azt mondta, hogy ha megbánt akkor addig élt de aztán elröhögte magát. -kuncogott ő is. -A többiek azt mondták, hogy mindig is sejtették, hogy köztünk lesz valami. 
-Ó, igazán? Ennek örülök. 
-De miért kérdezed? 
-Csak érdekelt, mit szólnának, ha valamelyikünk összejönne az egyikkel. 
-A bátyó azt mondta, sokszor volt ez téma náluk. -rögtön felcsillant a szemem. 
-És? 
-Amikor már annyira jóban voltak, hogy megbíztak a másikban, kötöttek egy olyan, hát minek nevezzem, alkut... -bökte ki. -...hogy egyikőjük lány testvérével, vagy a banda közé tartozó lánnyal nem jönnek össze. -nagyot nyeltem. 
-Akkor ti hogy? 
-Byunghun azt mondta, hogy mivel mi már ez előtt eléggé össze voltunk melegedve, hogy ebbe megállapodtak volna, hogy a miénket engedték. 
-Ó. -csupán ennyit tudtam kinyögni. 
-De ne aggódj, nem lát rá senki sem nagy esélyt, hogy te meg Changjo valaha is együtt lennétek. -nevetett. 
-Hogy jön ide Changjo? Könyörgöm ne említs minket egy mondatban. -játszottam a szerepemet. 
Az út további részében nem beszélgettünk. Hyunji a tengert csodálta, néha elejtve egy de gyönyörűt, de itt be is fejezte. Én a hallottakat próbáltam felemészteni. Ezek szerint ez az oka, amiért "nincs" köztünk semmi. Gondolom Changjo túl büszke, hogy megszegje az ígéretét. Ha egyáltalán ezt büszkeségnek lehet nevezni. 
-Mit fintorogsz? -áll meg előttem Ji. 
-Nem is fintorgok. 
-Na persze. Ezt nézd! -ellépett előlem és a szemem elé tárult a Mennyország. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Ez maga a Paradicsom. Minden árusnál szebbnél szebb ruhákat láttunk, amik azért kiabáltak, hogy vegyük meg. Az agyam kikapcsolt, elfelejtettem az összes problémámat és csak élveztem az életet. 
Minden bódénál megálltunk, de tényleg mindegyiknél. Megkóstolhattuk a különböző finomságokat, a házi pálinkák összes fajtáját megismertük, hála egy idős néninek. A fiatal srácok akik mellett többször is elmentünk, mindig köszöntek és integettek. Mi persze jókat nevettünk az egészen. Rengeteg ruhát felpróbáltunk, hátha valamelyik elnyeri a tetszésünket. Igazából mindegyik nagyon szép volt, de sajnos nem vehettünk meg mindent. Eddig mindketten vásároltunk két lenge kis szoknyácskát. Nem hagyhattuk ott őket. Az egyik ruha ugyanolyan volt mindkettőnknek. Félpántos, vajszínű ruhácska, az oldalán egy gyönyörű virággal. A pántján pedig szintén, az oldalához hasonló kis virágok díszelegtek. A másik ruha egy szimpla testhez simulós koktél ruha volt. De mégsem voltunk meggyőződve arról, hogy ez lenne a tökéletes az estére. 
-Úgy kínoznám Nielt.
-Hmm? Mégis hogyan? -fordulok Hyunji felé.
-Felvennék valami minit. 
-Van egy ötletem. -bökök fejemmel egy árus irányába. 
-Ó. Kis k*rvák leszünk? -dörzsöli össze tenyerét és gonosz vigyor telepszik arcára. 
-Tudtam én, hogy van benned ilyen is. -nevetek.
-Na mert benned nincs ugye? -vág vissza nevetve.
-Nem vitatkozhatok ezzel. 

Megpakolva kapkodtuk lábainkat, késésben voltunk. Végülis sikerült eldönteni mibe megyünk az este. Ha már imponálni szeretnénk a fiúknak, kitesszük ami van. Egy nagyon apró, de még ízléses kis
farmer shortot vettünk, hozzá pedig egy cső toppot, ami éppen hogy eltakarja a mellünket. Csorgatni fogják a nyálukat. Az tuti. 
Az utolsó pár métert már rohanva tettük meg. A srácoknak hűlt helyüket találtuk csak mikor beléptünk a házba. Hyunji a konyhába nézte meg őket, én meg felsiettem a lépcsőn, hogy az emeleten keressem őket. 
-Igyekezzetek. -jött a hang mögülem, mire megfordultam és Changjoval találtam szembe magam. Egy szál törölközőben állt előttem, vizes hajjal ami rátapadt a homlokára. Egy vízcsepp éppen legördült nyakától, végig futva felső testén. A szívverésem leállt egy pillanatra, levegőt is alig kaptam és az állam is leesett. Üvölteni tudtam volna örömömben, hogy így látom. Ő bezzeg élvezte, hogy ilyen helyzetbe tudott hozni. Vigyorgott mint a vadalma. Köcsög. 
-Sehol se...Á Changjo. Végre valaki. -jött fel az emeletre barátnőm, akit egyáltalán nem zavart hogy ez a félisten így áll előtte. -Többiek? 
-Készülődnek, nektek sem ártana. Két óra alatt megint nem készültök el. -nevetett fel gúnyosan. Valamilyen szinten igen szexi amikor így viselkedik. 
-Figyeld csak hogy elkészülünk. -veti oda a fiúnak. -Én fürdök előbb! -kiáltja oda majd berohan a szobába. 
Fejemet fogva sóhajtok. Sose nő fel. Erőt veszek magamon és én is elindulok készülődni. Sokk hatásként ér, amikor vizes felső teste hozzáér a hátamhoz. Megfagyok egy pillanatra és lélegzet visszafojtva várom a folytatást. Nedves haja a fülemet csiklandozza, forró leheletével a égeti bőrömet. 
-Este folytatjuk, amit elkezdtünk. Benne vagy? -kérdezi vággyal teli hanggal. Majd rácsapott a fenekemre én pedig mint egy idióta, a vállam fölött integettem neki. Még hallottam, ahogy halkan nevet rajtam, majd mind a ketten bementünk a szobánkba. A csukott ajtónak dőlve próbáltam észhez térni. Hyunji ekkor lépett ki a fürdőből. 
-Ezt meg mégis hogy csináltad? -kérdezem meglepődve, ugyanis lezuhanyzott és hajat is mosott. 
-Megmondtam, hogy elkészülünk. Kapkodd magad aranyom. Megmutatjuk ennek a kölyöknek, hogy nem ránk kell majd várni, hanem rájuk. Amúgy miért vagy ilyen piros? 
-Na vajon? Idáig futottunk. -hazudtam. 
Hyunji legyintett és betolt a fürdőbe. Bár ez mind magamtól is ment volna. Miután kiadta a parancsot, hogy tempózzak, becsukta mögöttem az ajtót. Gyorsan levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba, ahol hajat mostam és gyorsan meg is borotválkoztam. Tényleg szélsebesen munkálkodtam a fürdőszobában. 

Máson sem járt az agyam, csak is Changjo ajánlatán. Azt akartam tökéletes legyen. Tökéletes, mint a könyvekben. 

17.fejezet +12

"Azt akarom, hogy az enyém legyél. Senki másé nem lehetsz!" -olvasom, majd boldogságban fürödve teszem le a könyvet. Annyira beleélem magam a történtbe, hogy szerelmes lettem magába a könyvbe.
Elterülök az ágyamon és még mindig zenét hallgatva lecsukom pilláimat és az olvasottakon gondolkodok. Bárcsak velem történnének meg ilyen dolgok. Milyen jó lenne, ha amit a könyvekben olvasok valós lenne. A visszahúzódó lány annak ellenére, hogy bántják megtalálja a boldogságot és a gondoskodó, féltő szerelmét, aztán boldogan élnek életük végéig. A gondolattól is melegség jár át. De szép is lenne. A jó megérdemli hogy boldogan éljen, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Hmm. Vajon a mi világunk miért nem ilyen? Általában mindig a jók szenvednek. Vegyük például egy gázolásos esetet. Az ártatlan szerencsétlen megsérül vagy még rosszabb meghal, aki pedig a balesetet okozza vagy sérülés nélkül megússza, vagy ami a legbosszantóbb, hogy megállás nélkül tovább halad. Na jól van, mióta vagyok ilyen elmélkedő? Ez megmosolyogtat egy kicsit, aztán visszaterelem a gondolataimat a könyvemhez. Elképzelem magam, én mit tennék ilyen helyzetekben, hogy kezelném, hogyha megtámadnak, vagy ha a szerelmem ilyeneket mondana. Vajon Changjo mikor mond nekem ilyeneket? Félek a többiek reakciójától, de a legnagyobb félelmem, hogy csalódok benne. Nem akarok többet csalódni egy férfiban. Nekem nem jár ki a boldogságból legalább egy kis darabka? Vagy lehet, hogy egy főszereplő vagyok egy könyvben és ennek nem happy end lesz a vége? Ki az az elvetemül író aki nem úgy ír? Mi veszi rá arra, hogy az legyen a vég? Ha könyvet írhatnék biztosan kedveznék a boldogságnak. Vagy mégsem? Lehet, hogy elegem lenne és azt szeretném hogy valami más legyen a megszokottól? Lehetséges, hogy ez vezérli az írókat. Mindig újat alkotni.
Mivel minden ember a saját életét írja, nem szeretnék nagyon távol kerüli a megszokottól. Szeretnék boldog lenni, szeretnék sikeres lenni az életbe, gyerekeket és egy szerető férjet, aki mellett boldogan élhetek és megelégedve hagyhatom itt ezt a világot. Még csak tizennyolc éves vagyok, de úgy érzem mintha a világ összes fájdalmát én cipelném. Tudom, hogy ez rossz felfogás de mégis így érzek. Nem vagyok hülye, csak..de igen hülye vagyok. Már megint hogy jutottam el idáig? Már nem bírom követni a gondolatmenetemet. Gyakran érzem úgy, hogy tényleg méltó vagyok a szőke jelzőre.
A zene tovább dübörgött a fülembe, segítve, hogy leállítsam az agyam és csak az egymást követő ritmusokra koncentráljak.

Kellemes érzés volt, ahogy simogatta az arcom. Puha keze lágyan és félve érintett meg, mintha attól félne hogy eltörhetek. De hát nem vagyok porcelán baba, nyugodtan érj hozzám! Kérleltem őt, de mintha meg sem hallott volna simította félve az arcomat. Aztán halkan dúdolni kezdett valami lassú számot. Nem is tudtam, hogy ilyen szép hangja van. Már nem csak kezével kényeztetett, de hangjával is. És végül megbabonázza csókjával. Finom ajkai óvatosan érintik az enyémet, attól félve, hogy felébredek. Csipkerózsikának érzem magam a csókjától. Hihetetlen, hogy álmomban is mennyire valós egy kis szájra puszi.Puha, lágy, meleg de mégis nedves. Na várjunk csak!
Azonnal kipattantak a szemeim, ahogy másodszorra éreztem meg ajkait az enyémhez érni.
-Jonghyun. -tolom el finoman magamtól. -Mit keresel itt? -értetlenkedek.
-Olyan voltál mint egy angyal. -suttog a számra, miután visszanyerte higgadtságát. Forró lehelete csiklandozott. -Gyönyörű vagy, amikor alszol. -simított hátra egy kósza tincset a fülem mögé, nem távolodva el ajkaim közeléből.
-Csak akkor? -kérdezem, majd közelebb hajolva hozzá megcsókolom. Elég volt, hogy tudjam a választ. Arcomat végig simítva eljutott a hajamhoz, amit lágyan megmarkolt. Hirtelen viszont elengedett, de a csókot nem megszakítva, a vállamnál fogva lenyomott az ágyra, ő pedig fölém tornyosult. A szívem hevesen kezdett verni. Erre nem számítottam. Mi ütött belé? Reggel még meg tudtuk volna ölni egymást, most meg éppen a csípőmön ül, csókol, közben pedig a karomat cirógatja. Mi van veled Choi Jonghyun? Bár nem panaszkodhatok, nagyon is tetszik. Sőt. Többet akarok! Végre észhez térek és bekapcsolódok a kis játékba. Kezemet végig simítom a hátán egészen a pólója széléig és csiga lassúsággal kezdem levenni róla. Nyelvünk közben vad táncot jár, úgy érzem sosem állnak le. Tele vagyunk mindketten energiával, ami sosem fogy el. Pólóját a nyakáig húzom és ahhoz, hogy le tudjam venni róla, el kell távolodnunk egymástól. Súlyát, amivel rajtam ül, egyáltalán nem érzem, annál inkább hatalmas dudorát, ami hozzám nyomódik. Arcom azonnal égni kezd. Felülök, hogy lehúzzam róla végre a zavaró textilt. Engedi, hogy én csináljam. Lassan feltárul elém kockás hasa, izmos mellkasa és széles, iszonyat szexi válla. Annyiszor láttam már Changjot félmeztelenül, mégsem tűnt fel még egyszer sem, hogy ennyire ki van gyúrva. Mondhatni, majdnem a nyálam is kifolyt a látványtól. Szememmel végig pásztáztam minden egyes pontot. Köldökétől a mellbimbójáig, onnan kulcscsontjáig. Uram Isten!!! Valaki csípjen meg! Olyan volt mint valami félisten. Tovább haladva, nagyokat nyelve pislogtam nyakánál, majd a csibészes ajkai után pajkos szemei és végül ében fekete haja, ami kócosan omlott homlokára. Szerelmes vagyok ebbe a fiúba, ebbe a férfiba. Észre se vettem, de abból a kis kölyökből akit mindig is gyűlöltem, micsoda férfi lett. Testileg. Az agyi szintjét inkább hagyjuk.
Hajába markoltam és vele együtt visszafeküdtem az ágyra. Újabb édes csatába hívott, közben mostanra már csupasz hátát fedeztem fel a tenyereimmel. Bőre akár a babáké, finom és puha. Meglepetésként ért, hogy észre sem vettem, hogy keze a nadrágom korcánál játszadozik. Érintésére libabőrös lettem. Aztán mint minden jónak, ennek is el kellett múlnia, ugyanis az ajtó túloldaláról hangokat hallottam. Hyunji közeledett. Teljesen bepánikoltam, de Changjo mintha nem is érzékelné a közeledő veszélyt. Lenyomta a kilincset, de az nem nyílt.
-Héé, Soo! -kezdett el kopogni. -Miért zártad be? -tehát Changjo ezért nem aggódott, bezárta az ajtót.
Azon nyomban megszakítottam a csókot és oldalra fordítva a fejem mondtam ki az első szót ami eszembe jutott. -Egy pillanat és nyitom.
Szélsebesen másztam ki Changjo alól, aki kissé zavartan és dühösen vette fel a pólóját.
-Most mit csináljunk? -suttogtam kétségbeesetten a fiúnak akinek a szemében égtek a lángok. Ide-oda kapkodva a fejem kerestem a megfelelő búvóhelyet, ahová el tudom rejteni Jonghyunt, amíg lerázom Hyun-t.
-Mi lesz már? Bepisilek. -dörömbölt unniem.
-Megyek már! -visítottam, mire Changjo a füléhez kapott. -Bocsi. -legyintettem neki. -Mássz be oda! -mutattam az ágy alá.
-Mi van? Azt már nem. -fonta össze karjait.
-Kérlek. -libbentem elé és adtam neki egy hosszú szájra puszit. Sóhajtva bár, de engedelmeskedett. Miután megbizonyosodtam, hogy egyik irányból sem látszik, kinyitottam az ajtót. Hyunji rögtön berohant a fürdőszobába, természetesen nyitva hagyva az ajtót, hogy mindent halljunk. Amíg ő éppen csurgatott, addig próbáltam zilált kinézetemet elviselhetővé tenni.
-Már majdnem kidurrantam. -sóhajtozott a fürdőszobából miközben mosta a kezét és a tükörből bámult magára. Arca csak úgy sugárzott a boldogságtól. Most vagy csokit evett, vagy be van rúgva, vagy éppen most etye-petyélt. Erre a gondolatra kikerekedett a szemem. Ahogy ott illegett billegett a tükör előtt, olyan volt mint egy kielégült...Bocsi Hyunji, ki kell mondanom!
-Ti lefeküdtetek! -rohanok be a fürdőszobába, majdnem hanyatt esve a szőnyegbe.
-Mi van? -elpirult. Tudtaaaaaam!!!
-Te elpirultál! -mutatok a piros foltokra az arcán. -Te most hancúroztál Ahn Daniellel és neked azért kellett ennyire pisilned.
-Te megőrültél. Nem feküdtem le Niellel. -mondja határozottan, de átlátok a szitán. Ha nem is most feküdt le vele, attól még lefeküdt vele.
-Jó oké, de az tuti hogy miatta vagy ilyen boldog.
-Ennyire látszik? -kap fejéhez és idiótán kezd nevetni. De aranyos.
-Tudod, hogy előttem nincsenek titkok. Na mesélj miről is van szó. -parancsolok rá természetesen kedvesen. Ő azonban sarkon fordul és menekülőre veszi a dolgot. Kirohanok utána a szobába, megragadom a karját és az ágyra ültetem. Összefonom kezeimet és így várom a kis mondanivalóját.
-Na jóó. -sóhajtozik, de legbelül mindketten nagyon jól tudjuk, hogy alig várja, hogy kimondhassa. -Niel megkért, hogy legyek a barátnője.
Öt perc néma csend. Aztán robban a bomba. Visítva nézek Hyunjira, majd ő is csatlakozik hozzám. Felpattanunk az ágyra és örömtáncot járva ugrálunk. Végreeee!! Már itt volt az ideje. Annyira örültem a boldogságának, hogy az valami hihetetlen.
-Soo, én olyan boldog vagyok. -huppan le az ágyára.
-Én is nagyon boldog vagyok. -ültem le én is a sajátomra. -Annyira örülök nektek. -erre nyakamba találom a boldogságtól repkedő barátnőmet.
-Köszönöm. -enged el végre, majd kisétál a szobából, gondolom újdonsült barátjához.
-Ahh. -sóhajtok boldogan.
-Hapci!
-B*szki, Changjo. -ugrok le gyorsan és letérdelek az ágy mellé. -Ne haragudj. -segítek neki kimászni.
-Sosem fogom megérteni, ti lányok hogy tudtok ilyen hangokat kiadni magatokból.
-Még szerencse, hogy nem is kell értened. -húzom fel állásba, majd azonnal hozzá is bújok. Lassan esik le mit is csináltam az előbb, de végül magához szorít. Gyengéden simogatja a fejemet, majd a hajamra nyom egy puszit. Kicsit elnyomom magam tőle, lábujjhegyre ágaskodok és megcsókolom. A csók után, amit viszonzott is, elenged és nagy nehezen búcsút int. Óvatosan kinyitja az ajtót, körbe néz tiszta e a levegő, majd lesurran a lépcsőn.

A lépcső tetején megállva, azon gondolkodok, mi lett volna, ha Hyunji nem zavar meg minket. Vajon odáig fajultak volna a dolgok? Magam előtt látom a képet, ahogyan egyszerre vesszük a levegőt, a testünk egymáshoz simul... A fülem égni kezdett. Azonnal le kell állítanom a fantáziám, különben azt hiszik, hogy csináltam valamit, EGYEDÜL. Azt meg azért mégsem kellene. Mély levegőt véve rendeztem magamban a gondolatokat, majd a többiekhez indultam. Elég a punnyadásból, bulizni akarok! 

2014. november 2., vasárnap

16.fejezet


- Minek esik ez a szar? -slattyogok le álmosan, kócosan a konyhába, ahol mindenki letört hangulatban ül az asztalnál, és várja, hogy felbukkanjon a nap és azzal visszatérjen az életkedvük is.
- Na megjött Miss Hiszti. Nem is tudtam mi hiányzik még ebből a "csodálatos" reggelből.
- Pofa be. -nyögtem oda Changjonak. - De most komolyan, miért kell neked minden nap így fogadnod? Várj, inkább ne válaszolj. -intettem le még mielőtt válaszolhatott volna. Kihúztam az utolsó, szabad széket és helyet foglaltam rajta. Két kezemet az asztalra tettem, majd ráhajtottam nehéz fejemet.
- Kakaót vagy teát kérsz unnie?
- Kávét! -rikkantottam. Hallottam, ahogy valaki fújtatott egyet, gondolom Changjo, ki más, de nem foglalkoztam vele. Amilyen jól indult a nap, olyan rossz is lett. A rózsának, amit kaptam be kellett volna aranyoznia a napomat, ehelyett ez az időjárás elvett minden jó kedvet. Miért van az, hogyha úgy érzi az ember, ez az ő napja, ma megtehet olyat amit máskor nem, mindig jön valami és keresztbe tesz neki. Valaki mondja már meg miért van ez? Reméltem, hogy megbeszéljük a tegnapit Changjoval, de nem tudunk kimenni a házból. Itt meg elég kockázatos lenne, ha beszélnénk. Megköszönhettem volna neki a rózsát. Megölelhettem volna és,... Na álljunk meg egy pillanatra, honnan a fenéből veszem hogy Jonghyuntól kaptam a virágot? Azt meg ki se nézem belőle, hogy az ágyamba vitt volna. - Minsoo. -kaptam fel hirtelen a fejem, hogy megkérdezzem a leader-t, nem-e ő fektetett le az éjjel, de ezzel megijesztettem Hyunjit, aki megugrott, és a kezében tartott pohár tartalmát a mellkasomra borította. A forró kávé égetett és olyan érzést keltett, mintha sósav marná a bőrömet. Sikítozni kezdtem és legyezni magam, hátha jobb lesz, de nem múlt el a fájdalom. Hyunji dermedten állt, kezét a szájához emelve. Tekintete bűnbánó volt, mintha az ő hibája lett volna, de persze nem hibáztattam, hiszen én miattam történt. A könnyeim folyni kezdtek, amikor a mellkasomon kis hólyagok jelentek meg a hatalmas piros folt területén. Senki nem segített rajtam, én pedig megijedtem a látványtól, ám ekkor valaki a segítségemre sietett. Hálásan pillantottam fel Jonghyunra, aki hideg vizes konyharuhával törölgette az égett bőrömet. Lassan hatott és a fájdalom is szűnni kezdett. Érintése gyengéd és finom volt. Jó érzés volt, ahogy néha hozzám ér, mikor ujjai egyszer-kétszer kikandikálnak a rongy fogságából. Nem mellesleg, elég intim helyzet is volt, mégiscsak a melleim fölött simogat, ha azt vesszük. Az aggodalom nem tűnt el szemeiből, amikor megérezte heves szívverésem. - Ne aggódj, el fog múlni. -nézett végre a szemembe. - Nem amiatt aggódok. -leesett neki mire célzok és elmosolyodott.
- Khm! Öhm, esetleg megzavartunk valamit? -rögtön szétrebbentünk.
- Ha nem vettétek volna észre, hólyagosra égett a bőre, és míg ti tátott szájjal bámuljátok, ahogy szerencsétlen szenved, gondoltam egyszer az életben segítek neki. -bukott ki Changjoból elég erélyesen, aminek hála elterelte a figyelmet az előbbi kis incidensről, vagyis remélem hogy elterelte.
- Úgy sajnálom Minnie. -ölelt szorosan magához barátnőm.
- Áá! -sziszegtem karjai között, ugyanis hozzáért a fájó részhez. - Se..semmi baj. Nem a te hibád, én kapkodtam és nem figyeltem, hogy jössz. -bocsánatkérően nézett rám, amiért megint fájdalmat okozott, majd el is engedett. - Ha nem haragszotok, most felmegyek lezuhanyozni.

*Hyunji szemszöge*

Istenem de béna vagyok. Úgy szégyellem magam. Miután felment fürdeni, a többiek is visszatértek a megszokott programjukhoz, a hülyeséghez és a kanapén való fetrengéshez, addig én bocsánatkérő reggelit készítettem az én egyetlenemnek. Sütöttem neki palacsintát, megkentem mogyorókrémmel, és a hűtőben talált eperkékkel megbolondítva feltekertem. Meleg ital helyett, inkább egy frissen csavart narancslét tettem a tányér mellé, és a tálcával a kezembe a szobánk felé vettem az irányt. Könyökkel nyitottam ki az ajtót, majd egy jól irányzott rúgással be is csuktam. Soo éppen akkor lépett ki a fürdőből, amikor letettem a tálcát az éjjeli szekrényére. - Húhaa! Ezt meg miért kapom? -lelkendezett örömében, mint egy öt éves kisgyerek. - Mert nagyon sajnálom a hólyagokat és a többit. -egy finom illatú Soomint találtam magamra tekeredve. - Jajj te gyagya, tudod hogy nem haragszom, nincs is miért. -ölel szorosan, hogy már levegőt is alig kapok. Gyorsan lekaparom magamról és utasítom, hogy reggelizzen végre. Vagyis már ebédeljen. Amíg evett kibeszéltük az elmúlt napokban történteket. Össze vagyunk zárva, és a nap huszonnégy órájában együtt vagyunk, de mégsem beszélünk szinte semmit. Én Niellel meg a fiúkkal vagyok, Soomin meg... Nos igen, ez egy nagyon jó kérdés. Valamit titkol, csak tudnám mi a francot. Nem a titkolózás nagy mesterének ismertem meg, szóval nagyon kíváncsi vagyok mikor böki ki végre, hogy hol a fenébe kóvályog egész nap. Alig negyedóra alatt bevágott mindent. A hasát simogatva terült el az ágyon. - Uhh, tele vagyok. Köszönöm, nagyon finom volt. Igazi konyhatündér lett belőled. -mosolyog sejtelmesen, majd folytatja. - Ahn Daniel biztos sokszor dicsért már meg. -a név hallatán elkerekednek a szemeim. -Megfojtlak Kim Soomin! -majd azzal a lendülettel egy párnát vágok a fejéhez. Hangosan röhög, szinte a ház is beleremeg. - Különben is, nincs köztünk semmi. -teszem hozzá. - Ja, egyenlőre. -leveszi fejéről a párnát, majd felül az ágyon. Egy szemforgatás után felállok, kezembe veszem a tálcát és elindulok lefelé. - Amúgy nem gondoltál még bele, mi lenne, ha az egyik sráccal összejönnél? -kérdezte. - L.Joe tuti kinyírná. -mondom komolyan, majd mind a ketten hangosan nevetni kezdünk. - Mit fogsz csinálni? Nincs kedved sétálni? - Ilyen időbe? Begöndörödik a hajam. -esik kétségbe, majd egy kuncogás után folytatja. - Nem, amúgy olvasni szeretnék egy kicsit. Kihasználom, hogyha már nem tudok a parton lenni, legalább olvasni tudok. Most békén hagynak. -célzott itt a fiúkra, akik ilyenkor sose hagynak minket nyugton. Valahogy mindig a vízben kötünk ki, ha akarunk, ha nem. - Jól van, akkor majd szólok, ha kisütött a nap és lesz valami. - Okés. -előkutatja a könyvét és a fülhallgatóját, és már nincs is közöttünk. Amikor Soomin olvas, nem létezik más számára, csak a könyv és a könyvhöz illő zene. Minden eseményhez keres egy zenét, és úgy olvas. Például egy idegtépő részhez egy ütős zenét hallgat. Mindig csodáltam ezt a kapcsolatot közte, a könyv és a zene között. Minnie mindent a zenével és az olvasással próbál megoldani. Amikor Hanbyullal szakított akkor is a zene tartotta benne az életet, amikor nem voltam mellette. Szóval egy a lényege, hogy nagyon ragaszkodott ehhez a két dologhoz.
Lassan csuktam be az ajtót, nehogy megzavarjam, aztán a konyhába sétáltam, hogy elmossam a koszos edényeket. Tényleg nagyon házias lettem mióta itt vagyunk. Jó, persze mindig is az voltam, de akkor is. Szinte én főzök ezekre az állatokra. Mert azt kell hogy mondjam rájuk. Ezen a kijelentésemen kuncognom kellett. - Mi olyan vicces? Ennyire örülsz, hogy elmosogattam? -érdeklődik a mögöttem álló fiú. A hangjától a hideg futkos a hátamon. Ez lehet vicces vagy éppen gáz, de azt annyira imádom mikor valamelyik agyament kínozza ő pedig visít mint egy elmebeteg. Olyan szexi olyankor a hangja. Na, Hyunji szállj le a fellegekből. - Nem azon, de nagyon rendes tőled, hogy elmosogattál. - fordulok meg, hogy a szemébe nézhessek. Bár ne tettem volna. Istenem azok az ajkak. Képzeletben máris tovább haladtam. Már éppen a cipzárjával bíbelődök. A fene egye meg Lee Hyunji! Beteges ez a szexmániás képzelet. Gyorsan megrázom a fejem, hogy kiürüljön az, de ez nem megy egyről a kettőre. - Jól vagy? -kérdezi nevetve. - Mi? Ja persze, csak ezt még elmosom. -nevetek mint egy idióta és elpirulok a saját hülyeségemen. Ő meg a semmiből az ajkaimra tapad. - Ühmm... -adom ki ezt a nevetséges nyögést amint felfogom, hogy húsos párnái éppen az enyémet kényeztetik. Aztán elröhögi magát. - Bocs, ne haragudj, de nem bírtam röhögés nélkül. - fogja a hasát, majd bocsánatkérően rám pillant, de abban a pillanatban megint rátör egy újabb hullám. - Tűnj el Ahn Daniel! - adom ki a parancsot, persze nevetve. - Igenis! -szalutál ez az idióta. - Később még elkaplak. -kacsint, majd eltűnik végre. Akárhányszor megcsókol ez a barom, mindig ilyen idióta nyögést hallatok. De ha egyszer olyan, ahw... Viszont ami a legfontosabb, hogy nem értem mi folyik itt. Az a helyzet, hogy mióta megérkeztünk forr közöttünk a levegő. Titokban találkozgattunk először, aztán a többiek előtt is közel voltunk egymáshoz, na meg arról ne is beszéljünk, mikor részegen a többiek előtt smárolunk. Bár azt ráfoghatjuk a piára, de na. Mindenki tudja, vagy sejti, itt gondolok a két jó madárra, hogy van közöttünk valami. A baj csak az, hogy nem mondtuk ki. Nemhogy a többiek de még magunk között se. Végül is nem zavar, mert nagyon jól elvagyunk így is, de azért jobban örülnék, ha hivatalosan is együtt lennénk. Jajj anyám, elpirultam még a gondolattól is. Jobbnak láttam inkább a mosogatásra koncentrálni.
Amint végeztem, átcsoszogtam a nappaliba, ahol a srácok nagyba játszottak.
- Már megint FIFA? Nem unjátok még?
- Nem! -kiáltották egyszerre.
- De eléggé. -válaszolt unottan Changjo. - Alszok egyet. -azzal felállt és elindult felfelé.
- Van kedved sétálni? -kérdezte az ablakon kifelé bámuló Niel.
- Esik még? -mentem oda hozzá.
- A-a. -rázta meg fejét.
- Akkor igen. -mosolyogtam. Felhúztam a fotelből, felkaptunk egy pulcsit és mielőtt elindultunk volna odaszóltunk a fiúknak, akik nem hiszem, hogy nagyon foglalkoztak volna velünk.
Az idő kellemes volt. Hűvös de mégis jó volt. A tengerpart felé indultunk. Ilyen eső után egy lélek sem járt kint. A hullámok néhol aprók néhol pedig egészen hatalmasak voltak. Csoda szép táncot lejtettek. Egymás mellett sétáltunk, csendben. Nem mondom azt, hogy hiányzott volna, hogy beszélgessünk, de azt hiszem most van a megfelelő pillanat arra, hogy a végére járjak a dolognak. Nagy levegő, és hajrá.
- Niel.
- Tudom mit akarsz mondani. Csak félek egy kicsit. -értetlenül bámultam rá, mégis mitől félhet. - Meg fog ölni a bátyád, ha egy ujjal is hozzád érek, vagy még rosszabb.
- Csss. -csitítottam el. - Figyelj, szerintem ha a tesó nem bízna meg benned, már rég letépte volna a fütykösöd és már rég azokkal pislognál.
- Hmm ez egészen megnyugtató. -mondja haláli komolysággal, majd mind a ketten szakadni kezdünk. - Szóval akkor tudja, hogy nem csalódhatsz bennem?
- Biztosra veszem, hogy megbízik benned is, és bennem is.
- Nos... -köszörüli meg a torkát. - Lee Hyunji, lennél a barátnőm? -a szél belekap a hajamba, ahogy az ő fürtjeit is ide-oda dobálja. A szeme kíváncsiságról árulkodik, de legbelül tudja, hogy mi a válasz. Végre eljött az a pillanat, amire már évek óta vártam, végre nyíltan is együtt lehetünk. Alig várom, hogy azok az ajkak csak is az enyémek lehessenek és senki másé. Végre ott ébredhetek majd minden reggel, ahol már régóta szeretnék, az ő karjaiban. Azt akarom, hogy Ahn Daniel örökre az enyém legyen.
- Igen, ezer örömmel.  

2014. október 23., csütörtök

15.fejezet


Az út elég zötyögős volt visszafelé még félálomban is. Nem tudok mélyen aludni úgy, hogy először is, ennyire rázkódik a kocsi, másodszor annyira fáradt vagyok, hogy csak a puha párnáim között tudok aludni, végül de nem utolsó sorban, mégis csak Changjon pihentetem a fejem. Hú de fura ezt így kimondani, vagyis belegondolni. Nem rég meg tudtuk volna egymást ölni, most meg titokban randizgatunk. Nevetni tudnék ezen az egészen. Komolyan mondom, én nem hiszem el, hogy ezt csináljuk, nem hogy majd a többiek, mikor eléjük állunk. Meg amúgy is? Mégis mit mondjunk nekik? "Jajj, sziasztok, már hosszú ideje együtt vagyunk, na puszi."  Magam előtt látom Hyunji bamba képét, meg ahogy a többiek értetlen fejjel bámulnak ránk, aztán miután leesik nekik mégis mi van, jönnek a kérdéseik, hogy miért nem mondtuk el, mióta vagyunk együtt, hogy jöttünk össze satöbbi, satöbbi. Nem is tudom mi lenne a legjobb megoldás. Talán ha lebuknánk vagy nem is tudom. Bár akkor is jönnének a kellemetlen kérdések. Nem gondoltam még ebbe bele, hiszen még csak két napja, na jó még annyi se, hogy csókolóztunk. 

A motor lassan elnémult, én pedig hirtelen kaptam fel fejem a még mindig alvó fiúról. 
-Ébresztő álomszuszékok, megjöttünk! -szólt be Minsoo, és neki állt felkelteni a kifáradt utastársaimat. -Minnie, felkeltenéd Changjot ha nem okozna nagy problémát? 
-P..persze. -dadogtam mint egy idióta, mire ő csak egy sejtelmes mosolyt küldött felém. Kezdhettem volna aggódni, hogy kapizsgálja a dolgokat, de mivel C.A.P.-ről van szó, nem paráztam. Ez az arckifejezés mindennaposnak számít nála. 
Óvatosan nyúltam Jonghyun arcához, hogy végig simítva felébresszem, de aztán eszembe jutott, hogy elég fura lenne tőlem ez a kedvesség az ő irányába, szóval inkább meg fogtam a vállánál, és finoman rázogatni kezdtem. -Ébresztő! -súgtam. -Gyerünk már, ne hozz kellemetlen helyzetbe. -suttogtam, és reméltem hogy mihamarabb magához tér, még az előtt, hogy a többiek is kinyissák szemeiket. Nagy nehezen kezdett magához térni. -Bújj ide inkább hozzám, és aludjunk reggelig. -mondta közben a szemét dörzsölgette, hogy némiképp eltűnjön az álmosság. Az egész képem rákvörössé vált.
-Ezt jól hallottam?! -kérdezte értetlenül az éppen kiszállni akaró Chunji. Annyira sokkot kaptam, hogy válaszolni nem tudtam, ami valljuk be, ebben a szituációban elég kellemetlen volt.
-Jól hallottad, de ez nem azt jelenti, hogy ennek mondtam. -rivallt rá azonnal Changjo, majd ellökött magától és kiszállt az autóból, kilökve ezzel Chanheet a járműből. - Mekkora bunkó vagy b*szki! -kiáltott utána a szőke fiú, majd eszébe jutottam, visszamászott a kocsiba, és segített feltápászkodni a földről, ahová Changjo az előbb lökött. - Ez a kis szaros. Ne is foglalkozz vele. -húzott ki, majd folytatta. -Jól vagy? Nem ütötted meg magad? -nézett kicsit aggódva.
Tudom, hogy ez normál esetben teljesen természetes lett volna, és akkor is nagyon haragudnék rá, de most nagyon rosszul esett, hogy így viselkedett. Tudom, hogy helyesen cselekedett, hiszen elég fura volt minden, de akkor is. Kicsit csalódtam. Nem így kellett volna megoldani. Nem ez lett volna a megoldás, hogy elterelje a figyelmet. Két napja még egyáltalán nem zavart volna ha így beszél rólam, meg ellök magától, maximum lekevertem volna neki egyet, vagy visszaszóltam volna neki és elküldtem volna melegebb éghajlatra, de most..rosszul esett nagyon.
-Minnie?! -telleget előttem a szöszi, mire visszaszállok a földre, és próbálok rákoncentrálni.
-Jajj ne haragudj, persze hogy finom volt a vacsora. -nevetek zavartan. -Bocsáss meg Chanhee, de nagyon fáradt vagyok és szeretnék lefeküdni. -hadarom gyorsan. -Holnap találkozunk, jó éjt. -azzal nagy léptekkel a ház felé veszem az irányt.
-De nem is ezt kérdeztem. -mondja saját magának, majd lassan ő is megindul.

Mire felértem az emeletre, síri csend honolt mindenhol. Egy villany sem égett, így arra gondoltam, már mindenki lefeküdt aludni. Ezek szerint sokáig voltunk a kocsiban. Most valahogy úgy éreztem, hogy beszélgetnem kell Hyunjival. Nem tudom miért, de bent bekapcsolt ez az üzemmód. Nagy reményekkel teli léptekkel haladtam a szobánk felé, ahonnan egy kis fény szűrődött ki, jelezve, hogy unnie még ébren van. Az ajtóból még visszanéztem a fiúk szobájára, bizakodva, hátha kinyílik és ő kilép az ajtón, egyenesen hozzám sietve, hogy bocsánatot kérjen és magához húzzon, majd egy szerelmes csókba forrjunk össze. De nem így történt. Csupán Chunji hozta rám a frászt, mikor megjelent a lépcső tetején a semmiből.
-Ááá!
-Sss, én vagyok. -kucogott halkan.
-Basszus nem vagy észnél. -sziszegtem, mire egyre jobban kezdett nevetni. -Bezártad az ajtót?
-Persze. Felakasztottam a kulcsot a szekrény mellé. -bólintottam. -Ideje menni, jó éjt.
-Neked is. -köszöntünk el egymástól.
Kinyitva az ajtónkat csalódnom kellett. Barátnőm "téliálomüzemmódba" kapcsolt. A fényt az éjjeli szekrényemen lévő kislámpa adta. Legalább gondolt rám. Nagyot sóhajtva bontogattam ki magam a ruhámból. Ledobtam magamról a cipőt, rögtön utána a ruhát és az alsóneműmet is. Ismerem Hyunjit, mint a tenyeremet, nem fog kilenc óra előtt felébredni, szóval nyugodtan mászkálhatok a szobába pucéron. Gyorsan megkerestem a pizsi felsőmet, előtúrtam egy francia bugyit, és bezárkóztam a fürdőszobába. A hatalmas kádat feltöltöttem vízzel, szórtam bele egy kevés fürdősót, és hagytam hogy oldódjon. Amíg ez a folyamat lejátszódott a kádban, addig lemostam a sminkem, fogat mostam, felkötöttem a hajam és egy arcpakolást kentem fel magamra. Nem kellett öt perc és a krém megszáradt az arcomon, jelezve hogy mehetek fürdeni. A só félig-meddig való keménysége kellemes érzést nyújtott amikor leültem. Vártam, hogy a meleg víz ellazítson, de valahogy nem ezt a hatást érte el, sőt ellenkezőleg, megébredtem tőle. Ahogy a pár szállt felfelé, úgy hagyta el a testemet az álmosság. Nem éreztem azt, hogy aludnom kellene. Nem tudom miért. Lehet, hogy Jonghyunon kattog az agyam, de az is előfordulhat, hogy átléptem a holtponton és már nem vagyok fáradt. Igazából nem tudom, hogy fogjuk bírni ezt az egészet. Meddig bírom, hogy nem akadok ki minden ilyen színjátékon. Tényleg jó ötlet ezt titokban tartani?
Alaposan lemostam magamról a megszáradt krémet. Nyomtam egy csomó tusfürdőt a tenyerembe, amivel megmostam a testem minden egyes részét. Öblítés után kiszálltam, gyorsan megtörölköztem, felkaptam az alvásra tökéletesen alkalmas ruháimat, bekentem magam testápolóval és kimentem a hálóba. Leültem az ágyra és vártam az ihletet, mégis mihez kezdjek magammal. A kis lámpát lekapcsoltam, ne zavarja tovább álomszuszék kisasszonyt, bár megjegyezném, nem hinném hogy egy percre is zavarta volna, de rendes vagyok és nem adom meg az alkalmat, hogy felébredjen. Kis idő után a szemem megszokta a sötétséget. A lámpa fényétől nem vettem észre, hogy a függönyöket nem húztuk be. Komótosan odasétáltam, és ahelyett hogy elhúztam volna, a széles ablakpárkányon helyezkedtem el. A hold fénye beragyogta az éjszakát. Minden egyes hullám csillogott. Csoda szép látványt nyújtott. Békés, nyugodt volt a tenger. Csak bámultam ahogy a víz ide-oda ringatózik, akár egy kecses táncosnő mozdulatai. Elönt a biztonság érzete, melegség járja át a testem. Az egyik pillanatban semmire sem gondolok, a következőben már magam előtt látom ahogy Jonghyunnal teljes szívből szeretjük egymást. Kézen fogva sétálunk a többiek között, akik büszkék ránk és örülnek a boldogságunknak, majd egy kicsit lemaradva tőlük szembe fordít magával, én átkarolom a nyakát és megcsókoljuk egymást. Érzem most is csókjának édes ízét. Lehunyom a szemem, hogy jobban el tudjam képzelni. Néhány percig még képes vagyok is véghez vinni, de aztán eluralkodik rajtam az álmosság, és ott a párkányon, a hideg ablaknak dőlve alszom el.

Másnap reggel édes illat csiklandozza az orromat. Lassan nyitom fel pilláimat. Megjelenik előttem egy szál vörös rózsa. Az éjjeli szekrényemre van fektetve. Ekkor ébredek rá arra, hogy az ágyamban vagyok. De vajon hogy kerültem ide?

2014. augusztus 29., péntek

14. fejezet

- Isteneem! Kész, végem van. Egy falat sem menne le a torkomon.- sóhajtottam elégedetten, majd hátra dőltem a székben, és az sem érdekelt, hogy nem illik egy ilyen helyen így viselkedni.
- Nem is csodálom, üres a tányérod.- mosolygott Byunghun. 
- Mit vagy ezen meglepve, szó szerint zabáltál. Már bocsi.- így Hyunji, majd puszit nyomott az arcomra. 
- Ez nem is igaz.- duzzogtam. Erre az egész társaság nevetni kezdett. 
- Reméljük minden ízlett.- szólalt meg mellettem a fiatal pincér, mire egy aprót ugrottam ijedtemben. Hogy tud ilyen halkan idelopózni? 
L.Joe mindenki nevében megköszönte, hála remek angol tudásának. Persze mi is tudunk, de az inkább csak makogás, mint rendes beszéd, így hát mindent az idősebb törpére bíztunk. Már éppen a számlát akartuk kérni, mire ismét megjelent a pincér, kezében egy hatalmas tálcával. Az illat amit magával hozott, nagyon ismerős volt. Csak nem? 
- Odassatok skacok!- tapsikolt Ricky. 
Nem csalódtam az orromban. Amit a pincér lerakott az asztalra nem volt más, mint palacsinta eper lekvárral és tejszínhabbal. 
- Visszaszívom, azt hiszem mégis csak lefér még pár falat.- nyaltam meg szám szélét, és Ricky példáját követve én is tapsikolni kezdtem. Az egész asztal rengett a nevetéstől, és még a pincér is a hasát fogta. 
- Megtisztelnél minket, ha te tálalnád nekünk.- kuncogott Chanhee. 
- Ezer örömmel! 
Sorban kitettem mindenki adagját a saját tányérjára. Utoljára kaptuk meg mi Changjoval, mivel mi ültünk az asztal legvégén. Hatalmas mosollyal az arcomon nyújtom felé a desszertet. Ahogy elveszi tőlem a tányérját, kezét az enyémhez simítja, amitől elejtettem azt. Fogalmam sincs, hogy történt, de volt akkora szerencsém, hogy a palacsinta épségben földet ért, vagyis asztalt. Mindenki megállt az evésben és minket vizslatott. 
- Cs..csak kicsúszott.- pirultam el. 
Senki nem szólt semmit, csak nézett. Kezdett tényleg nagyon kínos lenni az egész szituáció. S.O.S. valaki szólaljon már meg! 
- Mennyit ittál?- mentett meg végre Jonghyun.- Mi van ebben az izében?- kérdezte, majd beleivott a koktélomba. A szemem majd kiesett a helyéről.- Hmm, finom. Elég tömény a benne lévő alkohol. Nem csodálom, hogy berúgtál.
- Nem rúgtam be.- kaptam ki a kezéből, és helyet foglaltam.- Én bírom az alkoholt. 
- Aha, persze. Tudnék meséli.- terült el egy hatalmas vigyor az egész fején. 
- Már elnézést, de ti mégis miről beszéltek?- szólalt meg barátnőm. 
- Semmiről.- mondtuk egyszerre, annyi különbséggel, hogy míg Changjo büszkeséggel, én addig félelemmel. Félelem amiatt, hogy lebuktatjuk saját magunkat, a saját hülyeségünkkel. 
- Na együnk, mert kihűl a pali.- tereltem a témát, azt hiszem elég feltűnően. Brávó. De aztán nem szólt senki sem. Mindenkit lefoglalt a palacsinta evészet. 
Azonnal vetettem egy gyilkos pillantást a velem szemben ülő fiúra, aki erre csak megvonta vállát és puszit küldött. Egyszer megölöm ezért. Ne most akarjon zavarba hozni. Éppen bokán akartam rúgni, mikor hirtelen újból feltűnt mellettem pingvinnek öltözött fickó. 
- Ez egy szellem, esküszöm.- mondtam ki hangosan amit igazából csak gondolni akartam. A fekete fehér madárka értetlen fejjel meredt rám, mire zavaromban idétlenül kezdtem vigyorogni. Biztos éppen marha szexinek tart. Na mindegy, és sóhajtottam egyet. 
L.Joe felé fordult, és hozzá kezdett beszélni. A szavaiból egy valamit tudtam kiszedni. Alkohol. Mit akar? 
- Oké.- válaszolta az angolos fiú, majd megköszönte a pincér kedvességét.- Kapunk meglepetést.- vigyorgott. 
A sejtésem beigazolódott, mikor nyolc darab pohárkát tettek az asztalra. Azonnal beleszagoltam mégis mi ez. Rögtön megcsapott a pálinka erős illata. Saját házi pálinka, ha jól értettem, amit a pingvin mondott. Esküszöm ilyen erőset még sosem éreztem. Szétmarja az orromat. Mi lesz akkor ha lehúzom? Füstölni fogok?  Borsózik a hátam, ha rágondolok hogy ezt le kell döntenem. De hát, egyszer élünk. Mind a nyolc pohár a magasba emelkedett, miután koccintottunk egyszerre húztuk le. Jó gyorsan cselekedtem, minél rövidebb ideig érezzem az ízét. A hideg rázott miután letettem a poharat. Tényleg olyan érzésem volt, mintha sárkánnyá változnék. Összeszorított szemekkel vártam, hogy elmúljon a hatása, de nem nagyon akart. 
- Azt a rohadt életbe! Ez nagyon a fejembe szállt.- döntötte fejét vállamra Hyunji.- Kezdek szédülni. 
- Nem csak te, ha ez megnyugtat. 
Egymáson pihenve vártuk, hogy a fiúk kikérjék a számlát és fizessenek. 
Azt sem hallottam, hogy mikor jött megint pingvin, de mikor kinyitottam a szemem egy újabb pohárral találtam szembe magam. 
- Ez meg mi?- eszmélt fel unniem. 
- A ház ajándéka.- közölte Niel. 
Kétszer sem kellett mondani, megfogtam a poharat, és a magasba emelve vártam, hogy a többiek is így tegyenek. Mindenki pislogott egyet, aztán követték a példámat. Nekem már úgyis mindegy, hogy mennyit iszok.
Pár pohár után, ami tulajdonképpen azt se tudom hogy került az asztalra, már olyannyira jól éreztem magam, hogy énekelni kezdtem drága barátnőm társaságában. A pincérek csatlakoztak hozzánk, sőt még az egyik szakács is kijött a konyháról, hogy egy-két dalt dudorásszon velünk. Fáradtan ültem vissza a székre, és mivel a sok énekléstől megszomjaztam inni szerettem volna. Az előttem lévő pohárban talán valami pálinka lehetett, fogalmam sincs, túl szomjas voltam ahhoz, hogy utána járjak. Megemeltem, de a számig már nem jutott el, ugyanis megállított az én hercegem. Kivette a kezemből, és helyette egy vízzel teli poharat adott. Megjátszva a sértődött kislányt próbáltam visszakérni az eredeti üveget, de makacs volt. Engedtem neki, így ittam egy kortyot. Kivette a poharat a kezemből, letette az asztalra, megfogta a kezem és kifelé húzott az étteremből.
- Figyu, kiviszem kicsit sétálni. Találkozunk valahol vagy mi lesz? -fordult valakihez de el voltam foglalva azzal a látvánnyal, ahogy Hyunji Niel ölében ül. El is indultam volna számon kérni a két jó madarat, ha Changjo nem húzott volna a kijárat felé, én pedig nem álltam olyan biztos lábakon, hogy ellent tudjak állni. Az éjszaka hűvös szele megcirógatta az arcomat. Nagyon kellemes érzés volt.
- Hová megyünk? -érdeklődtem -Te is berúgtál? Hogy van az, hogy ha iszunk neked nincs bajod én pedig mindig totál kész leszek? -dőltem a mellkasának. -És milyen jó illatod van! -csodálkoztam, még mindig a neki döntve a fejem.
- Megint túl sokat beszélsz. -nevetett, amire felkaptam a fejem, és durcásan a csípőmre tettem a kezem. Mi az, hogy kinevet?! De olyan kis édes ilyenkor. - Na gyere, mert még meglátnak minket. -meg fogta a kezem, és neki vágtunk, egyenesen a vásár irányába. Pár perc után már összekulcsolt ujjakkal sétáltunk, csak tudnám mikor csinálta? De nem érdekelt, mert egyáltalán nem zavar.
- Figyelj. -pirultam el egy kicsit, de az esti fények miatt szerencsére nem vette észre.
- Hmm?
- Nagyon szégyellsz ilyenkor?
- Milyenkor? -pislogott nagyokat.
- Hát, hogy berúgtam egy picit.
- Nyugodj meg, én is ugyanannyit ittam, mint te, csak én jobban bírom, ennyi az egész. -mosolygott vidáman.
- A legközelebbi randinkon megígérem, hogy alkohol nélkül is igyekszem majd feloldódni. -ígértem meg neki, remélem meg is tudom tenni.
Kezemet nem eresztve, maga felé fordított, másik kezével a nyakamhoz simított, és szépen lassan közelített. Az sem érdekelte, hogy éppen egy lámpa alatt vagyunk, hogy bárki megláthat minket, gyengéden összeérintette az ajkainkat. Hosszú szempilláit lehunyta, de még csukott szemén keresztül is láttam ahogy csillognak a boldogságtól, és a vágytól, hogy megcsókoljon. Végül én is átadtam magam a mennyei pillanatnak. Szabadon lévő kezemmel másik kezét kerestem, ami tarkómnál játszadozott a tincseimmel.
Nyelveink gyengéden táncoltak egy dallamra, amit a szívünk játszott.
Levegő hiány miatt finom cuppanással váltunk el egymástól, de csak annyira, hogy homlokunk összeérjen. Lágyan a hajamba markolt, én pedig a nyakába kapaszkodtam. Olyan meghitt volt a pillanat. Két szerelmes, akiket nem érdekel a világ, csak a másik, akit szeret.
- Gyönyörű vagy. -lehelte ajkaimra.
- Nagyon szép párt alkottunk ma este. -mosolyogtam, mikor eszembe jutott, hogy ugyan olyan színű ruhát viselünk. Erre ő csak nevetni kezdett.
- Na, körül nézünk egy kicsit? -intett fejével a bódék irányába.
- Nanááá! -csillant fel azonnal a szemem.
Megfogtuk egymás kezét, és belevetettük magunkat a tömeg közé. Temérdek sok árusnál lehetett kapni mindenféle szuvenírt, vagy levendulát, vagy éppen ruhákat. Az elsőnél megakadt a szemem. Egy cuki franci bugyit pillantottam meg, aminek nyuszi farka volt. Eszméletlen aranyos volt, és nekem kell az ilyen. Changjo nagyot sóhajtva elővette a pénztárcáját, és megvette nekem a fehérneműt. Nagyon örültem neki, ezért megajándékoztam én is valamivel. Egy ugyan ilyen alsónadrágot kapott tőlem ugyanolyan farkincával. Tényleg nagyon cuki volt. Kicsit kérette magát, de aztán rá tudtam venni, hogy elfogadja. Megköszöntük az eladósnak, aztán tovább álltunk. Mindent megnéztünk. A különféle mézektől kezdve, a lekvárokon át egészen a játék bódékig. Mindent. Még egy hatalmas rózsaszín egyszarvút is kaptam. Nagyon sokat nevettünk, és úgy gondolom, hogy mind a ketten jól éreztük magunkat. De minden jónak egyszer vége van. A mi boldog pillanatainkat Jonghyun csengőhangja zavarta meg. A fiú kissé idegesen vette elő zsebe mélyéről a zenélő ketyerét.
- Akkor a kocsinál. Helló.
- Mennünk kell? -kérdeztem kissé csalódottan.
- Aha.
Csendben sétáltunk visszafelé a többiekhez. Igazából nem akartam, de kicsúszott egy sóhaj a számon.
- Mi a baj? Mit nem vettünk még?
- Jajj, nem ezzel van a baj. -vigyorogtam, de aztán le is fagyott az arcomról. - Nagyon jól éreztem magam, és sajnálom, hogy véget ért. Azt meg még inkább, hogy el kell engednünk egymás kezét. -elengedtem Changjo kezét, majd bocsánatkérő pillantást vetettem rá. - Megjöttünk, ne haragudj.
- Semmi baj, legalább te figyeltél. -mosolygott kicsit szomorkásan, amitől a legszívesebben magamhoz húztam volna egy csókra, de nem lehetett, mert már csak pár méter volt a többiek és köztünk.

Mivel Changjoval utoljára szálltunk be, így egymás mellett ülhettünk. A haza vezető úton nem volt semmi izgalmas, sőt kimondottan unalmas volt, és szörnyen álmos is lettem tőle. A fejemet a mellettem alvó fiú vállára hajtottam, és a többiek békés alvó arcát nézve, én is követtem a példájukat.

2014. július 29., kedd

13. fejezet


Az odavezető út egyszerűen csodálatos volt. A lemenő nap fénye csillogott a tenger vizén. Szívesen sétáltam volna a parton.
- Nem sokára ott vagyunk.- szólt hátra Byunghun.
- Hé, nem a városba megyünk? Csak mert azt hiszem akkor elhagytuk már.- aggodalmaskodott a mellettem ülő lány.
- De, csak nem a belvárosban, hanem itt kint a parton.- nyugtatta meg C.A.P - Nyugodj meg, az étterem közelében van egy hatalmas vásár.
Azt mondta vásár? Ennek hallatán rögtön felcsillant a szemem, összenéztünk Hyunjival, majd mind a ketten sikítozni kezdtünk. A fiúk egyszerre ugrottak ijedtükben. Mióta itt vagyunk, nem nagyon volt időnk vásárolgatni, de most bepótoljuk.
- B*szki, a szívbajt hozzátok ránk! - mordult ránk Changjo.
Már szólásra nyitottam volna a számat, de Minsoo megelőzött. - Mégis mit vártál tőlük? Én már meg sem lepődök a viselkedésükön. - nevetett.

Hála a leadernek, nem estünk egymásnak, és az út hátralévő idejét csendben töltöttük. Azért elég furcsa, hogy ugyanolyan színű a ruhánk. Vagy ez csak nekem tűnt fel? Jó, Chunji meg is jegyezte, de engem akkor is foglalkoztat. Ez tényleg nem véletlen. Meg kell tőle kérdeznem, feltéve ha lesz olyan pillanat, hogy kettesben legyünk. Olyan abszurd ez az egész. Világ életemben utáltam, a semmiért amúgy, és ő is gyűlölt engem, most meg azon vagyunk, hogy titokban együtt legyünk, és hogy később, ha biztosak vagyunk mindenben, akkor elmondjuk a többieknek. Mi sem vagyunk normálisak az is biztos.
- Megjöttünk! - örvendezett Ricky, mikor az autó motorja elhallgatott.
- Éhen halok. - szálltam ki a kocsiból. Az orromat azonnal megütötte a sok mennyei finomság illata. Egyből hátra nyúltam, hogy unniem is gyorsan megérezze, de egy vékony kar helyett, egész izmosat fogtam. Hátra nézve ismertem csak meg a kar tulajdonosát, Changjot. Nem kapta ki kezét az enyém közül, én pedig nem engedtem el az övét. Egy percre megállt az idő körülöttünk, csak bámultuk egymást, mint mindig. Ilyenkor sosem tudunk mit mondani a másiknak. Vagy nem is akarunk? Néha felesleges szólásra nyitnunk a szánkat, elég egy pillantás, vagy a mostani helyzetben egy érintés.
- Mi lenne, ha ki engednél minket a kocsiból? Kezd idegesíteni, hogy Chunji a fenekemben van.
- Nem az én hibám! Niel lök hátulról.
- Changjo! Menj mááár! - kiáltott Ricky valahol a kocsi legmélyéről.
Mindketten megforgattuk a szemeinket, majd hatalmas vigyorral az arcunkon fordultunk meg, hogy megnézzük ezeket a majmokat mit szerencsétlenkednek. Nagyon viccesen néztek ki.
- Chanhee!!- visított Hyunji - Gyúrod a cipőmet!
Hangosan kezdtünk nevetni.
- Ne röhögjetek inkább szedjetek ki innen!
- Ha ide adnád a kezed lehet ki tudnálak húzni.- de Hyunjit elfoglalta a cipője megmentése.
- Én a helyetekben elengedném a másik kezét.- tanácsolta L.Joe.
- Mi??- kérdeztük egyszerre, majd mindkettőnknek leesett a tantusz.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Changjo fogja a kezem. Azonnal elengedtük egymást, és vörösödő arcunkkal mind a ketten a földet kezdtük pásztázni.
- Még szerencse, hogy a törpét lefoglalja a cipője, nem igaz?- vigyorgott mellettünk L.Joe.
Szólni nem tudtunk, de igaza van. Nagyon nagy szerencse.

Changjo, L.Joe és én az autót kezdtük figyelni, és a benne történő dolgokat. Unniem feneke szó szerint a magasba emelkedett, és tényleg elég közel volt Chunji fejéhez. Próbáltam visszatartani a nevetést, hiszen ez után elég kínosan éreztem magam, de összeszorított számon kicsúszott a kacagás hangja, és már nem volt megállás. Ahogy Hyunji sikítozott, és ahogy Ricky szidta a többieket, nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, de nem csak én, hanem a két fiú, és a most érkező leader is.

- Áá! Byunghun! Chunji megfogta a fenekem!- sikoltott az említett testvére.
- Hé, Chanhee el a kezekkel a húgomtól!- vágtatott Hyunji felé, hogy lesegítse.
Miután mindenki épségben kikeveredett az autóból, Minsoo vezetésével megindultunk végre az étterem felé. Kissé lemaradva sétáltam és figyeltem a többieket. Így láthattam amit mások nem. Niel Chunjihoz hajolt, és a fülébe kezdett suttogni: - Nem igaz, hogy te megfoghattad. Én is megakarom.- ám ekkor érkezett a védelmező testvér hatalmas tenyere a fiú fején. - Áá L.Joe, ezt miért kaptam?- nézett a fiúra, közben az ütés helyét vakargatta. - Mert megérdemelted. Legalább ne akkor mond mikor a közelben vagyok.- mondta túl komolyan, de ezt az arc kifejezést nem tudta sokáig tartani, elnevette magát. A vita tárgya eközben vígan mendegélt Minsoo és Changhyun mellett, egyenesen az étterem felé. De várjunk csak. Hol van Changjo? Azonnal megfordultam.
- Csak nem engem keresel?- mosolygott édesen.
- Azt hittem elhagytunk.
Nemet intett a fejével. - Távolról figyeltelek.
Az arcom égni kezdett, ezért a kezemmel próbáltam takarni, hogy elpirultam.
- Szeretem, ha elpirulsz.- sétált büszkén mellettem. -Miattam.
A vállába bokszoltam. - Ne légy ennyire elszállva magadtól.- nevetni kezdett. - Gyere, nem akarok lemaradni.- fogtam meg karjánál fogva, és húzni kezdtem. Egy rossz lépésnél azonban túl magasnak bizonyult a cipőm sarka, és megbicsaklott a lábam. Ha Changjo nem kap el, biztosan megütöm magam. - Köszönöm.- hálásan pillantok fel rá. - Jól vagy?- kérdezi aggódva. - Persze.- megpróbálok felegyenesedni, és lépni egyet, de amint a fájós bokámmal kellene megtartanom magam, elvesztem az egyensúlyom, és Changjo vállába kapaszkodok. - Visszaszívom, mégsem vagyok jól. - mosolygok rá. Ekkor a többiek is észrevették, hogy megálltunk.
- Soomin, jól vagy?- közeledik felénk barátnőm. Rögtön bekapcsol a vészcsengő a fejemben.
- Jonghyun engedj el.- suttogok a fülébe, de mint aki nem is hall.
- Fogd meg a cipőit. - parancsol a törpikére, majd felkap a karjaiba. A hirtelen mozdulattól felsikkantok, nehogy leejtsen. - Nincs semmi baja, csak kibicsaklott a bokája, mire az étteremhez érünk jobban lesz.- azzal elindul, itt hagyva a többieket, és a hatalmasra nyílt szájukat.
Mikor már elég messze vagyunk a többiektől, hogy ne halljanak, arra készülök, hogy jól megszidjam.
- Ennél feltűnőbb nem is lehettél volna. Régen ott hagytál volna.
- Leszarom, ha felvontam a figyelmüket, de legalább így a közelemben vagy. Azt meg hogy milyen voltam felejtsd el.- megszeppenve hagytam, hogy vigyen. Ekkor azonban eszembe jutott valami.
- Changjo, azonnal tegyél le.
- Mi van?- értetlenkedett.
- Tegyél le, ez a szoknya nem olyan hosszú, hogy minden helyzetben takarja amit kell.
- Mi van? Beszélj már érthetően.
- B*szki kint a seggem.- a nevetéstől majdnem eldobott.
- Nem baj, engem nem zavar.
- De engem igen.- ekkor kezét a fenekemre simította.
- Most jó?- vigyorgott mint a vadalma. Nekem viszont a tüdőmben maradt a levegő. Nagyon szívesem elviselem magamon az érintését, de nem úgy, hogy a többiek mögöttünk sétálnak.
- Vidd. Onnan. A. Kezed.- hangsúlyoztam minden egyes szót, amit kiejtettem. Mérgesen néztem rá, és mintha egy pillanatban be is jött volna, ugyanis elhúzta a kezét, de azon nyomban vissza is csúsztatta.
- Viseld el, mostantól elég gyakran fogok hozzád érni.- kacsintott. Ó anyám! Végem van!

Ricky és Chunji szaladt el mellettünk, majd egy étterem előtt megállva kiabálni kezdtek, hogy "Megjöttünk!". Changjo megfordult, és addig nem tett le amíg mind a két cipő nem volt a lábamon. Miután megbizonyosodtam, hogy normálisan tudok menni, Changjo Rickyék után ment, így magunkra hagyva Hyunjival. Kösz Changjo, igazán rendes vagy. Gondoltam magamban és megforgattam a szemeimet.
- Ez meg mégis mi volt?- jött a kérdés Hyunjitól.
- Fogalmam sincs.- adtam az értetlent.
- Lehet hogy..
- Ne, meg se próbáld. Ne kombinálj. Köztünk az ég világon nem lesz semmi. Gyere inkább, mert éhen halok.- fogtam meg, és húztam ahhoz az asztalhoz ahol a srácok helyet foglaltak. Elfoglaltuk a helyünket, és véletlenül pont Changjoval szemben ültem le. Micsoda véletlen nem igaz?! A fiú ártatlanul felemelte kezét, hogy ő nem tehet erről.

Tényleg nagyon puccos egy hely. Nagyon tetszik az egész étterem hangulata, ráadásul a tenger itt van mellettünk ami plusz pontot érdemel. Remélem az ételek is ilyen jók lesznek. A koktél amit kértem eszméletlen finom, úgyhogy bízom benne, hogy nem csalódom majd. A kiszolgálás fantasztikus, nagyon kedvesek a pincérek. Az étlapot megkapva, kicsit elbizonytalanodom. Annyi finomságot látok, csak sajnos választani nem tudok. Ezzel nem csak én vagyok így. Amint látom Changjo és Hyunji sem tud választani.
- Ti mit esztek?- kérdezte Niel, remélve, hogy segítünk neki választani.
- Nem eszel velem egy két személyes tálat?- fordult felé barátnőm, mire az állam is leesett. Mióta vannak ilyen jóban? Vagyis na. Helló én is itt vagyok ám! Kiabáltam magamban, aztán mosolyogni kezdtem, hogy talán nem csak nekem fog összejönni ez a szerelem dolog ezen a nyáron.
Niel boldogon elfogadta Hyunji ajánlatát. A többiek is felsorolták mit esznek, csak én nem tudtam még mindig eldönteni.
- Elfogadsz tőlem egy tanácsot?
- Hmm?
- Egyél ilyet.- mutatott Jonghyun az étlapomra.- Ha nem ízlik, majd cserélünk.
- Miért, te mit eszel?- sejtelmes mosolyra húzta ajkait.- Ugyan ezt igaz?- vigyorogni kezdett. - Ajj, te majom.- nevettem én is. - Jó megkóstolom, de ha nem jó...
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- Ühüm.- kortyoltam egyet az italomból.
- Alig várom.- kacérkodott. Komolyan kacérkodik velem? Van bőr a képén?! De olyan szexi ilyenkor. Ááá! Megőrülök.
- Áú!- fordulok mérgesen Hyunji felé, aki kibökte az oldalamat.- Mi van?
- Mit vár?
- Ki?- tényleg nem tudtam miről beszél.
- Hát ő.- bök fejével Changjo felé. A tengert bámulja. Istenem, meg akarom csókolni.
Hyunji csettint egyet az orrom előtt, mire észbe kapok.
- Csak a szokásost, hogy mikor vághat vissza.
- Legalább ilyenkor ne vitatkozzatok.- mondja, majd visszafordul a pincér felé, aki idő közben azért jött, hogy felvegye a rendelést.

Egy negyed óra múlva ismét megjelent, kezében a rengeteg ínycsiklandozó étellel. Másodjára kaptam meg az enyémet.
- Anyám de jól néz ki.
- Várj csak, mikor megkóstolod.- mosolygott Jonghyun.
Megvártuk míg mindenki megkapja a sajátját.
- Jó étvágyat!- mondtuk egyszerre.
Kezembe vettem az evőeszközöket, ránéztem Changjora, aki már be is kapta az első falatot. Biccentett egyet, lenyelte a falatot, majd szólásra nyitotta száját: - Bízz bennem, ízleni fog.- kacsintott.
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy felszeleteljem a húst, és megízleljem. Tényleg nagyon finom volt. Ha Changjo ugyanezt mondja, egy rosszabb ételre, még akkor is örömmel ettem volna belőle.
Csak mert Ő mondta. 

2014. július 19., szombat

12.fejezet


A fűben ültünk és arról beszélgettünk, mitévők legyünk. Egyikünknek sem tetszik az az ötlet, hogy kézen fogva álljunk a többiek elé. Nem akartuk, hogy túlreagálják a semmit. Hiszen nem vagyunk együtt, vagy mégis? De hát nem mondott semmit. Nem mondta azt, hogy járunk vagy ilyesmi. Vagy ez csak nekem fontos és ő már úgy gondolja, hogy együtt vagyunk? Na nem! Nekem ez így nem felel meg. Lehet, hogy másnak elég, de nekem nem. Először el kell nyernie a bizalmamat.

-   - Minden rendben?
-   - Hmm? – kaptam fel azonnal a fejem, és néztem rá. – Igen, miért lenne?
-    - Egy, csendben vagy, kettő, fura fejet vágsz. – kezdte komolyan, de a végére elnevette magát.

Kapott egyet a fejére. Mi az, hogy nekem fura fejem van? Kikérem magamnak. Miután túltettem magam a beszólásán, nehezen, de neki kezdtem mondandómnak. 

-        - A helyzet az, hogy tényleg nincs minden rendben. – A hűs, árnyékos homokban ülve most mégis forrónak éreztem mindent. A hajába néha belekapott a szél, amitől nagyon szexi látványt nyújtott. Zavarba is jöttem tőle, de muszáj koncentrálnom. – Nem tudom, meg tudjuk e oldani, hogy a többiek ne vegyék észre. Te sem és én sem szeretném, hogy rajtunk lógjanak, és minden mozdulatunkat figyelemmel kövessék. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. – bólintott. – A másik dolog, ami nyomaszt egy kicsit, hogy… - elhallgattam. Félek, hülyének néz. Aztán végig simított a kezemen, amitől lángra is lobbanhattam volna, majd biztatóan elmosolyodott. Nagyot nyeltem és folytattam. – Szóval én most úgy tekintek erre az egészre, hogy érzel irántam valamit, és én is ugyanúgy, de ennél több nem volt. És amíg nem érezzük az igazi szerelmet, addig ezt nem mondanám kapcsolatnak. – elpirultan sütöttem le szemeimet, nem mertem ránézni. – Csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy szeretném érezni, hogy küzdesz, harcolsz értem. És itt most nem másra gondolok. – most néztem újra a szemébe. – Hanem velem kell, a belsőmmel. Szeretném magam biztonságban érezni. – elszégyeltem magam, hogy ilyen gyengének mutatom magam.
-         - Ezzel nincs semmi baj. Örülök, hogy elmondtad, és tényleg mindent meg fogok tenni, de nagyon jól tudod, hogy az ilyen érzelgős dolgokban nem vagyok jó és…
-         - Nem kell érzelgősnek lenned. – vágtam a szavába. – Nem is kérem tőled.
-         - Visszatérve a többiekre. Folytatjuk a jól megszokott szerepünket és aztán mi lesz? Meddig? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni. Nem is csodálom, ezek után nehéz lesz.
-         - Nem tudom. – mosolyogtam keserédesen. – Várunk. Ennél többet nem tehetünk, vagyis tehetnénk…
-         - De még nem. – fejezte be a mondatomat, amin mindketten nevetni kezdtünk. 
        
      A nevetés abbamaradt, ő pedig közeledni kezdett felém. A szívem a torkomban dobogott, alig vártam, hogy ajka az enyémre tapadjon, ízlelgesse, kényeztesse, de a telefonom hangos csörgése zavarta meg az idilli pillanatot, és mi azonnal szétrebbentünk. Zavartan néztünk egymásra, mindegyikünk arca akár egy érett paradicsom. Gyorsan előhúztam zsebemből a telefont, amit be kell hogy valljak teljesen elfelejtettem, hogy nálam van, és anélkül, hogy megnéztem volna ki keres, felvettem a telefont. 
-         
          - Igen? – szóltam bele a telefonba, a hangom, mint egy boldog kis gyereké, aki megkapta a várva várt játékot. 
     - Mi az, hogy igen? Idefigyelj Kim SooMin! Told haza de nagyon gyorsan azt a formás kis popsidat! Nem mondom el még egyszer, tíz percet kapsz. Ja és még valami. Keresd meg azt az idiótát, mert nem veszi fel a telefonját. Tíz perc Kim SooMin, különben itthon maradsz!- Mi az, hogy… - kinyomta a telefont. – itthon maradok? – elemeltem a telefont és a sötét képernyőjét bámultam. - Ez komolyan az a kis törpe volt? – esett le az álla Changjonak is. - Siessünk haza, különben itthon hagynak minket. - De hát hova megyünk? – vállat vontam, hogy nem tudom. 

Miután feltornáztam magam állásba neki is segítettem, majd nagy és gyors léptekben hazafelé vettük az irányt. Lihegve léptünk be a bejárati ajtón. Changjo vállába kapaszkodva próbáltam rendezni a levegőt, míg ő térdén támaszkodva próbálkozott ugyan ezzel.  Trappoló léptekre lettünk figyelmesek, amire mind a ketten odakaptuk a fejünket. A hang abbamaradt, HyunJi pedig csípőre tett kézzel vizslatott minket. Szemeivel ölni tudott volna. Egy nagyon szép halványkék ruha volt rajta egy egyszerű magassarkúval, haját oldalra tűzte. Ha nem lenne ilyen mérges most megdicsértem volna, de inkább meghúzom magam és csendben maradok.

- Na, elveszett báránykák, kemény egy órátok van elkészülni különben itt hagyunk titeket. Ajánlom öltözetek fel szépen!
- De hova megyünk? – kérdezett rá a mellettem álló fiú.
- Nem mindegy neked? Fürödj meg és öltözz fel. Egy óra múlva legyetek itt. – ez már rám is vonatkozott.

JongHyunnal összenéztünk, majd mind a ketten elindultunk a lépcsőhöz, hogy az emeletre érve készülődni tudjunk a saját szobáinkba. A lépcső tetején Changjo a karomnál fogva megállított és fordított magával szembe.

- A parton nem tudtalak, de most nem lát minket senki. – már számon éreztem mámorító leheletét, de kopogást hallottunk és tudtuk, hogy barátnőm közeledik. Azonnal elengedett, majd mindketten berohantunk a szobáinkba. 

Már az elején majdnem lebuktunk. Ez tényleg nagyon nehéz lesz.
Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd nem törődve azzal, hogy bárki benyithat, meztelenül rohangáltam a szobába hol fehérneműért, hol törölközőért. Becsapva magam mögött a fürdő ajtaját, hiperszuper gyorsasággal hajat mostam, megszárítottam a hajam, és ki is vasaltam azt, néhány helyen egy kis loknit hagytam, hogy mégse legyen olyan unalmas. Felkaptam a fehérneműimet és most már frissen, illatosan léptem ki a szobába, ahol már barátnőm vár kezében két ruhával. Bal kezében egy arany színű ruhát tartott, nyakba akasztható pánttal, míg jobb kezében egy pánt nélküli  halványlila ruhát, ami mell alatt kivágott volt. Gyönyörű volt.

- Melyiket választod? – mosolya végre az igazi volt, szeméből is eltűnt a harag.
- Azt. – mutattam a lila ruhára. 
Letette a másikat, majd segített felvenni a választottat.
- És jobb már? – lépett elém, mikor végzett.
- Sokkal. – mosolyogtam rá biztatóan. – Ne haragudj, hogy aggódnod kellett.
- Ugyan. – ölelt magához szorosan. 

* Changjo szemszöge *

Hevesen dobogott a szívem nem csak az adrenalintól. Szerettem volna megcsókolni, de az a kis törpe pont akkor jött. Belépve az ajtón Rickyvel találtam szembe magam, aki a tükör előtt igazgatta haját.

- Na mi van veled? – pacsizott le velem, majd azzal a lendülettel vissza is fordult.
- Hova megyünk? – reméltem, hogy ő végre válaszol a kérdésemre.
- Vacsorázni. Be a városba. – ült le mellém az ágyra. – Reggel L.Joe és MinSoo bementek, megnézni milyen éttermek vannak, aztán most leteszteljük, amit találtak. Állítólag valami marha menő és puccos hely, szóval HyunJi be volt zsongva mikor megtudtam, milyen helyre megyünk. Amúgy hol voltál? Már vagy egy milliószor hívtunk.
- Bocs le volt némítva. – álltam fel, és kerestem a fürdéshez szükséges eszközöket. – A parton voltam, kicsit kiszellőztettem a fejem.
- És hol talált meg Minnie?
- Mi? Ja, hogy hol talált meg? Ööhm… Itt a part közelében.
- Aham. Értem. Na de siess, mert nem fogsz elkészülni. – tolt be a fürdőbe. 
Elég gáz volt. Jobban fel kellene készülnöm az ilyen váratlan kérdésekre. 
Lassan fürödtem. Amíg SooMin elkészül, én addig kétszer is lezuhanyzok. Komótosan szálltam ki a kádból, majd ugyanígy kezdtem el készülődni is. Egy töröközővel a derekamnál sétáltam ki a fürdőszobából, majd öltözködni kezdtem. Ricky is egy farmer rövidnadrágot viselt, úgyhogy gondoltam én is azt veszek fel, de a póló kérdés már nehezebb volt. Fogalmam sincs mit vehetnék fel. Az ágy felé indultam, mert le kellett ülnöm átgondolni, hogy mit vegyek fel. Nagyra nyílt szemekkel bámultam az ágyat amikor egy halványlila színű inget fedeztem fel. Nagyon jól nézett ki, úgyhogy felpróbáltam. A tükörben alaposan megnéztem magam és be kell hogy valljam, tetszett a látvány. Remélem neki is tetszeni fog. 

Az óra szerint volt még tíz percem, és mivel végeztem, gondoltam lemegyek a többiekhez. A lépcső tetejéről lehet hallani HyunJi hagját. 
- Komolyan nem bírjátok ki? Mindjárt megyünk enni. - kitessékelte a srácokat a konyhából, akik csalódottan ballagtak át az előszobába. 
- Gondoltam, hogy megint rá kell várni. - zsörtölődtem. - Miss. Hisztérika, elkészülsz még ma? Éhesek vagyunk! - erre a kis törpe akkorát vágott a hátamra, azt hittem beszakad. Hogy tud ekkorát ütni? 
A többiek hangos nevetésbe törtek ki. Én meg már tényleg kezdtem ideges lenni. És ekkor végre valahára cipő kopogás hallatszott fentről. Először csak egy szexi magassarkút pillantottam meg, aztán azokat a csodás hosszú lábait, majd a combja közepén végződő ruháját ami mell alatt kivágott volt. Nyelni alig tudtam a látványtól, a legszívesebben nem mennék sehova csak vele lehessek kettesben. Aztán a csupasz vállait láttam, amikre puha csókokat hintenék, és végül teljes alakjában tűnt fel előttem. Gyönyörű volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Ahogy látom a többiekre is ilyen hatással van. 

- Legalább a szátokat csukjátok be. Már így is elég zavarba vagyok. - mosolygott édesen. 
- Hé, ugyan olyan színű ruhátok van. Ez egy jel. - örvendezett Chunji. 

Nem szóltunk csak egymást néztük. Szívesen bámultam volna még, de így is elég feltűnő, szóval erőt vettem magamon, és mivel nem jutott eszembe semmi, csak fújtattam egyet, kivágtam az ajtót és a kocsihoz sétáltam, amit a hyungok béreltek a mai vacsorához. A többiek is lassan követtek. C.A.P és L.Joe előre ültek, mi pedig hátul foglaltunk helyet. Az autó belseje akár egy limuzin. SooMin ült be utoljára. Az illata azonnal megcsapott és elvette az eszem. Túl messze volt tőlem és ez bosszantott. Kifelé bámult és ahogy a lemenő nap megcsillant a haján teljesen elvarázsolt. A többiek beszélgettek, de én le se tudtam róla venni a szemem. Lassan felém fordult. Nem mosolygott, nem akart lebuktatni minket, de a szeme csillogott és ez mindent elárult. A szívem nagyot dobbant amikor hirtelen elmosolyodott. 

Be kell bizonyítanom neki, hogy én vagyok az igazi. Már azt akarom, hogy mellettem legyen.