Egy kis hirdetés^^

http://onlyonefiction.blogspot.hu/ 

Egy kicsit hirdetném magunkat.^^ Ez egy fiction oldal, vagy nem is tudom hogy minek nevezzem ezt a blogot, de a lényeg, hogy itt majd ficiket tudtok olvasni, ha érdekel titeket. :33

5.fejezet

"Nem akarok tőled semmit."

Ez a mondat cikázott a fejemben. Szemeim kikerekedtek és a könnyeim gyűltek. Mozdulni sem bírtam a mondat súlyától. Az egész testem remegett mint amikor nagyi kocsonyát csinál, és megrezzen amikor kirakja apának egy tányérra. Azt hiszem, összetörtem. De mire is számítottam. Persze, hogy nem szeret, hova is gondoltam. 

-Á, értem. Hát akkor én most megyek.

Mit is csinálhattam volna, azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány ebben a pillanatban.

-Kedvellek, de nem akarok tőled semmit.

Most vesztettem el az önkontrollt. A düh elöntötte az elmémet. Hogy mondhatott ilyet? A legszívesebben toporzékoltam volna, a hajamat téptem volna, hogy a fájdalom amit most a mellkasomban érzek valahogy más, kevésbé fájó módon jöjjön ki rajtam.

-Akkor ne is kedvelj!- üvöltöttem, majd hátat fordítottam neki és ott hagytam.

Az összes önbizalmam elszállt. Ha nem akar tőlem semmit, akkor ne kedveljen. Persze ez akkora baromság így, de ebben a percben ezzel a kijelentésemmel voltam teljesen megelégedve. Nem kell hogy csak sajnálatból legyen velem, nem szorulok a sajnálatára. 

Gyűlölöm. Hogy kedvelhetek egy ilyen f*szkalapot? 

A só marja az arcom. Szerencsére útvonalamat senki nem zavarta meg a szobámig. Befeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takarót. Órákon át gondolkodtam, de semmire nem jutottam, csak arra, hogy mennyire megaláztam magam. Nevetséges vagyok. 

Önsajnálatomat barátnőm zavarta meg. Odalépett hozzám, adott egy puszit és megsimogatta az arcomat. Hála isten, HyunJi azt gondolja, hogy még mindig a bikinis eset miatt vagyok ilyen állapotban, ezért nem fog kérdezősködni. Nincs kedvem elmondani, mit műveltem.

Lakótársam a szekrényéhez lépett és állánál tartva kezét, mély gondolkodásba esett, hogy mit is viselhetne az este. Jé tényleg, ma lesz a buli. Még szerencse, majd ott elfelejtek mindent. 

-SooMin, gyere, ideje készülődnünk. 

-Megyek!- lassan felálltam és kezdetnek a fürdőt vettem célba. Szépen lassan levettem az aznapi ruháimat, hajamat engedtem, hogy eltakarja a vállamat. Komótosan bemásztam a kádba, majd hagytam, hogy minden rossz emlékem elpárologjon, akár csak a víz. A forró fürdő ellazított. Nem fogok egy barom miatt összetörni. Na jó, ez nem teljesen igaz, de este megmutatom neki, mit veszített! 

Miután rendesen kiáztattam magam, és a bőröm olyan volt mint egy idős nénié, átadtam a helyemet egy mérges HyunJinak, aki elég ideges volt, hogy csak most végeztem. Ahogyan elhaladtam mellette nagyokat pislogtam és vigyorogtam rá, hogy letöröljem azt a mérges képet kerek fejéről. 

Fél óra múlva drága unniem is kivánszorgott a fürdőszobából. Nem is értem velem miért pufogott, körülbelül én is ennyit lehettem a víz alatt, bár igaz HyunJi nem tud meglenni egyedül. Állandóan unatkozik és engem nyaggat, tehát röviden, gratulációt érdemel hogy amíg a kádban ültem kibírta valahogy. 

A ruhás szekrényekhez léptünk, amik tele voltak szebbnél szebb, dögösebbnél dögösebb ruhákkal. Balról jobbra néztem végig minden egyes ruhácskát, majd még egyszer és még egyszer. Mikor már vagy tizedszerre is átkutattam mindent a megfelelő öltözet miatt, meg akadt a szemem egy nagyon kihívó pink, pánt nélküli ruhán. Imádom a pinket. Amint látom barátnőm is meg van elégedve a választásommal. 

Most rajta volt a sor. Döntés képtelenül állt a gardrób előtt. Tekintetem a ruhái és rajta cikázott. Olyan aranyos mikor válogat, ilyenkor mindig csücsörít. Segélykérően rám nézett. Odaálltam a helyére, hogy jobban szemügyre tudjam venni a lehetőségeket. Rögtön felcsillant a szemem mikor megláttam azt a ruhát ami HyunJinak a legjobban áll, egy tűzpiros ruhát. Amint látom ő is meg van elégedve a választásommal. 

A következő feladatunk a hajunk. Nos igen, én mindig arra hajtok, hogy egy hajszálam se álljon máshogy, mint a többi. Hyunnak bezzeg mindig tökéletes a haja, még akkor is ha reggelente kócos neki. Beszélgettünk, hogy vajon melyik hajviselet lenne megfelelő a partihoz. Én az egyenes, kivasalt hajra tettem a voksomat, de persze HyunJi rábeszélő képessége most is hatásos volt és a göndör hajra esett a döntés. 

Remek! Harmadik feladat a sminkelés. Nem szeretem nagyon festeni magam, mert igazából nem is tudom magam szépe megcsinálni. A mellettem ülő lány felállt és vészjóslóan rám mosolygott.. O-oo itt még bajok lesznek. A sminkes asztalomhoz lépkedett és az összes kenceficét rám kente. Kezdtem nagyon aggódni, hogy mi fog ebből kisülni. Pár perces várakozás után végre belenézhettem a tükörbe. A látvány egyszerűen..aztaaaa! Egy kevés alapozó, egy kis füstös szemhéj, hatalmas szempillák és egy kis szájfény. HyunJi is hasonlóan festette ki magát, annyi különbséggel, hogy ajkait ruhája színéhez megfelelően, pirosra kente. Négyórás készülődés után elégedetten álltunk a hatalmas tükör előtt.

-Wow. Jól sikeredett. 

-Több mint jól, fantasztikus.- kacsintottam. 

Indulás előtt felkaptuk a magassarkú cipőinket, még egy pillantás a tükörbe és indulhatunk is. Mikor leértünk a partra, a zene már hangosan  dübörgött. Összenéztünk HyunJival, majd elmosolyodtunk és elindultunk megkeresni a fiúkat. Ahogy ide-oda nézegettem, láttam hogy minden bulizni vágyó fiatal nagyon jól érzi magát. Keresgélés közben összefutottunk néhány ismerőssel. Egy-két szót váltottunk majd búcsúzásként puszival köszöntünk el. 

-Nézd, ott vannak.- mutatott egyenesen előre a mellettem sétáló bombázó. 

*Niel szemszöge*

Mindenhol csinos lányokat láttam, ahogy elnézem a srácokat, ők is meg vannak elégedve a látvánnyal. Néha oda füttyentenek a lányoknak, akik csábosan rájuk néznek, majd kuncogva tovább haladnak. De én mégsem voltam teljesen oda ezekért a lányokért. Hiányzott valaki, a legszebb lány az egész világon. Ide-oda forgattam a fejem, míg végül megpillantottam. Egy dögös tűzpiros ruhában volt. A haja fürtökben omlott a vállára. És azok a szemek..Meg az ajkai.. Nyugi Niel, nem eshetsz neki, még nem! De esküszöm, az enyém lesz, senki másé. 

*SooMin szemszöge* 

Nem néztem Changjora. Elég volt a fiúk arcát látnom ahhoz, hogy tudjam milyen hatással lehetek rá. 

-Most már becsukhatjátok a szátokat.- kuncogott Hyun, majd oda lépett Nielhez és becsukta kezével a száját. Ezek ketten tuti összejönnek a hét végére. Csak mosolyogni tudtam ha elképzeltem őket kéz a kézben.

-Nos, akkor mit iszunk?- tettem fel a kérdést, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki. Tudniillik, hogy nagyon nem bírom a piát. Kevés is elég ahhoz, hogy ne tudjam, hol vagyok. Chunji mindenkinek öntött  egy rövidet. Az üveget gondosan visszazárta, még véletlenül se menjen kárba a drága alkohol. Visszatette a pultra, és felénk fordult. Megemelte a kezében lévő pohárkát jelezve nekünk, hogy készen áll az ivászatra.

-Akkor egészségünkre!- koccintottunk mind a nyolcan. 

Az alkohol marta a nyelőcsövem, de a sokadik pohárnál már semmit nem éreztem. Mindvégig éreztem magamon Changjo pillantását. 

Az asztalunknál maradtunk. Még nem volt kedvünk táncolni. Sokat hülyültünk, de főleg Ricky poénjain. Kész poén gyár ez a srác. Most is éppen egyik sokat hallott viccét meséli, amin még mindig nevetni tudunk, mikor drága barátnőm feltűnés nélkül oldalba bök. 

-SooMin!

-Hmm?

-Az ott nem HanByul?- erre a névre kirázott a hideg. 

-Hol?- de mire megkérdeztem, már előttem is állt. 

HanByul az exbarátom. Nagyon csúnyán váltunk szét. Nem csaltuk meg egymást vagy ilyesmi, egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy a munkája fontosabb mint én. Szerettük egymást, szerintem még mindig. Ő az első komoly kapcsolatom. És most, hogy újra látom, azt hiszem felszakította a sebet. 

-Nahát SooMin, gyönyörű vagy.

-Köszönöm.- pirultam bele -HyunJi, magunkra hagynál egy kicsit? 

-Persze.- barátnőm visszasétált a fiúkhoz, akik szerencsére nem láttak semmit a történtekből. 

-Hát te hogy kerülsz ide?- fordultam vissza Hanhoz. 

-Nyaralok  a bandával. 

Annyira jól néz ki. Barna haja most szőkére van festve, de ezzel csak még aranyosabb. Mindig is imádtam puha és selymes haját. Régen gyakran elszórakoztattam magam haja pödrésével amit ő csak megmosolygott és mindig azt mondta, olyan vagyok mint egy kis gyerek. Az emlékek sorra rohamoztak meg.

-Á, gondolhattam volna. Még mindig fontosabb. 

-Ugyan SooMin, azóta megváltoztam. 

-Gondolom...

-Figyelj, amíg távol voltál tőlem, úgy gondoltam, megleszek nélküled is, de most, hogy itt állsz előttem...nagyot tévedtem. Hiányzol.

-Én nem is tud..

-Csak adj egy esélyt. Kérlek! 

Az alkohol hatása vagy mert vágytam rá, fogalmam sincs, de azonnal ajkainak estem. Először kicsit meglepődött hirtelen jött cselekedetem miatt, de aztán visszacsókolt. 

-Ez azt jelenti, hogy kapok?- gyerekes vigyorára kuncogtam egy kicsit. 

-Egyelőre táncoljunk!- karon ragadtam és a tömegbe húztam. Azt hiszem, sokat ittam.

*Changjo szemszöge*

Mindent láttam. Nem bírom nézni. Furdalt a kíváncsiság, ki lehet az a szőke. 

-Hé, HyunJi, ki ez?

-Kicsoda? 

-Az a barom ott.- böktem SooMin felé. 

-Az exbarátja. Csak nem féltékeny valaki?- bökött oldalba és kezdett el idétlenül röhögni. 

-Nem, dehogy.- inkább eljöttem onnan és leültem a bárpultnál, kérni egy rövidet.

Miért zavar ennyire? A legszívesebben elvonszolnám onnan azt a gyereket. Ahogy SooMin hozzá simul..Ááá, mindjárt felrobbanok. 

Jó pár üveggel ihattam, mert már csak annyira emlékszem, hogy Ricky és a többiek karon ragadnak és belevetjük magunkat a tömegbe.

*SooMin szemszöge*

Szorosan egymáshoz simulva táncoltunk. HanByul a fenekemnél fogott, én pedig a nyakánál karoltam át. Egymás szemébe néztünk, majd Han az ajkaimat figyelte, míg sajátját beharapta. Hirtelen, hevesen csókolt meg. Hogy nekem mennyire hiányzott ez a tűz. Miután elváltunk egymástól, megfordultam és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Dörzsölgetni kezdtem, mire a kis szöszi a fülembe morgott férfias hangjával. Éreztem ahogy oda lent mocorogni kezd. Végigsimított a hasamon egészen a mellemig, amit meg is markolt. Imádtam benne ezt a vadságot. 

-Hmm, SooMin...Emlékszem, mikor először tettük meg. Az volt a legjobb. Megismételhetnénk.- az a kaján vigyor.. 

Esküszöm, nem bírok magammal. Azonnal neki estem ajkainak. 

Másnap reggel gyötrelmes fejfájással ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem. Egy kéz..két kéz... Mi a fene.. Én, én meztelen vagyok? 

-Jó reggelt kicsim!

4.fejezet

*HyunJi szemszöge*

Miután Niel visszaadta a bikini felsőm, egy nagy csattanást hallottunk. Mindenki odakapta a fejét.
-Mi volt ez?- kérdezte Chunji.
-Nekem van egy tippem.- amikor SooMin elfutott mellettünk, gondoltam, hogy egy pofon csattant el.
-SooMiiin!!!- utána rohantam.

*L.Joe szemszöge*

-Ez ugye nem az volt, amire gondolok? Mondjátok, hogy nem vesztek össze!- Nielnek sajnos igaa volt.
Fogtam magam és Changjo irányába indultam.
-Te idióta barom, muszáj megbántanod állandóan?
-Én nem bántottam meg, vagyis nem akartam.
-Nekem ne magyarázz!- a pólójánál fogva megemeltem egy kicsit, nem bírtam higgadt maradni.
-Hé, haver, nyugodj meg, majd megoldják, te ne szólj bele, hagyd rájuk.- C.A.P mindig higgadt magatartása most is megnyugtatott.

*Changjo szemszöge*

-Esküszöm, kiengesztelem, ne haragudj haver!
-Ajánlom! Srácok, egyelőre most hanyagoljuk a tervünket.- közölte velünk L.Joe.
-Na és a buli?- aggódott Ricky a buli miatt.
-Azt megtartjuk, de a leitatásuk most elmarad.
A fiúk visszamentek a partra, én pedig egy elhagyatott részhez sétáltam gondolkodni. Most mit csináljak? De hát semmi rosszat nem mondtam... Na jó de, de nem gondoltam komolyan. Most őszintén, mit is érzek iránta? Nem lehetek szerelmes, ugye?

*a fiúk szemszöge*

-Miért nem veszik észre, hogy, értitek..?!
-Tudod Niel, Changjo elég makacs, SooMin pedig nem fog először lépni, ezt már tudhatnád.- mondta L.Joe
-Nem kéne beszélnünk HyunJival? Ő talán előáll valami ötlettel.
-Chunji, ez remek ötlet! akkor irány HyunJi!!- ugrottak fel egyszerre.

*HyunJi szemszöge*

Miután SooMin megnyugodott és felvidítottam, kiküldtem a tengerhez, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Éppen hogy barátnőm kiment, a fiúk váltották.
-Hát ti?
-Figyelj! Lehet, neked is feltűnt már, hogy Changjo érez valamit SooMin iránt és ez fordítva is igaz.- kezdett bele bátyám a mondandójába. -Szóval, mi lenne, ha segítenél összehozni őket?
-Eszem ágában sincs!
-Hogy mi? De miért?
-Mert nem akarom, hogy SooMin csalódjon, majd ha maga is rájön, hogy szereti Changjot majd akkor segítek ha kell. Addig is jobb, ha nem szólok bele, és ajánlom, hogy ti se lépjetek közbe!
-Ezt nem értem, nem akarod, hogy boldog legyen?
-Ti fiúk tényleg nem értitek a lányokat. Na figyeljetek! Ha Changjo bevallja magának, hogy szerelmes SooMinba, akkor boldog lesz, ha viszont közbe szólunk, akkor felléphet az a probléma, hogy Changjo csak azért lesz SooMinnal, hogy ne piszkáljátok. És nem akarom, hogy SooMInnak összetörjön a szíve. Szerintetek SooMin nem mondta, mit érez Changjo iránt? A lényeg az, Hogy ne csináljatok semmit, oké?
A fiúk tátott szájjal bámultak.
-Megértettétek?
-Igen.- válaszoltak egyhangúan.
Na jó, akkor most már csak Changjora várunk.

*SooMin szemszöge*

Kint sétáltam a parton, amikor Changjot véltem felfedezni egy hatalmas kősziklán. A legszívesebben elmentem volna mellette, de ehelyett odaültem mellé.
Nagy kerek szemeivel nézett rám. Nem értette, hogy miért vagyok vele. Magam sem értettem. Hosszú időn keresztül bámultuk a tengert, mikor végre megszólalt.
-SooMin, én nagyon sajnálom. Nem kellett volna ilyeneket mondanom. Nagyon jó alakod van. És nem akartalak megbántani. Meg tudsz nekem bocsátani?
-Tudod Changjo, én megbocsátok neked, de nem tudom, mikor fogsz megint beszólni. Kezd ebből elegem lenni.
Nem szólt semmit. Mind a ketten visszafordultunk a tenger felé. Ahogy így mellettem ült, tényleg rájöttem valamire, igen most már magamnak is bevallom.
-Changjo..?
-Hmm?
-Kedvelsz engem?
-Miért kérdezed ezt?
-Szerinted? Ne legyél ennyire hülye. Őszintén, mit érzel irántam?

3.fejezet

És most akkor meg kéne ijednem? Ugyan, pont Changjotól? Ez vicc.

-SooMin, gyere már!- kiáltott HyunJi már a partról, engem pedig a vízben hagytak.

-Mindig itt hagysz! 

Már vagy egy órája feküdtünk a napon. Szólt a zene, az üdítőket behűtöttük, egyszóval fantasztikus. Jól elbeszélgettünk. 

*L.Joe szemszöge* 

-Fiúk, gyertek egy kicsit!

-Hova mentek?- kérdezte a húgocskám. 

-Mindjárt jövünk.

A srácokkal elvonultunk egy eldugottabb helyre. A tervem a következő: ki akarjuk készíteni egy kicsit a lányokat. Leitatjuk őket, aztán szórakozunk velük. Most azért jöttünk ide, hogy ezt megbeszéljük.

-És mi a terv?- kérdezte Chunji.

-A következőt találtam ki, leitatjuk őket, de persze buli formájában, hogy azért nem legyen olyan feltűnő. Aztán pedig különböző feladatokat kell megtenniük azért, hogy visszakapják a ruháikat.

-De az nem olyan izgalmas, hogy a ruháikat eldugjuk. Abba nincs semmi poén. 

-Ugyan Ricky, nincs fantáziád. Amikor a buli végénél vagyunk, már arra sem fognak emlékezni, mi volt a buli kezdetén. Olyan részegek lesznek, hogy nem tudnak majd ellenállni, és mi szépen elvesszük azokat a ruhákat, amik rajtuk voltak az este. 

-Hmm.. Egész izgalmasan hangzik.- vigyorgott Changjo - Nem kell visszafogni magunkat ugye? 

-Kivételesen azt csinálhatsz, amit jónak látsz. 

-Okés, srácok, akkor a bulit szervezzük holnap estére, addig mindenki gondolkodjon a feladatokon. 

*Changjo szemszöge*

Itt a lehetőség. SooMin most nagyon megbánja. A legdurvább feladatokat akarom neki. Mikor visszamentünk, a lányok hason fekve aludtak. Niellel összenéztünk, majd egyszerre neki indultunk a lányoknak. Nagyon csendben oda lopakodtunk, majd egyszerre kikötöttük a bikini felsőjük madzagját. Az a sikoly maga volt a gyönyörűség a füleimnek. A fiúk fetrengtek a nevetéstől. Sokáig mi sem bírtuk ki, ezért követtük a példájukat. A két lány mérgesen nézett minket. SooMin majdnem felrobbant a méregtől.

-Most azonnal adjátok vissza!- na, a kis HyunJi is tud mérges lenni? 

-Mert mi lesz, ha nem? 

-Ami most a lábad között van, nem sokáig lesz ott.- fenyegetett SooMin. 

-Na gyere!- majd futásnak eredtem. 

Gondoltam, úgysem követ, ezért lassítottam, de rosszul gondoltam. Nagyon rosszul. Amikor megláttam, hatalmas súllyal a hátamon értem földet. SooMin konkrétan ledöntött a homokba.

-Most azonnal add vissza!

-Nem is hiányzik neked. Látod, póló nélkül is megvagy.

Amint ezt kimondtam olyan vörös lett, mint a paradicsom. Az egyik kezével a melleit takarta, a másikkal a pólómhoz nyúlt. Az egyik pillanatról a másikra lekapta rólam. 

-Tudod mit, tartsd meg, ha annyira tetszik. 

-Fúj, dehogy tetszik. Nincs is melled, akkor meg mi tetszene rajtad? 

*SooMin szemszöge* 

Amint ezt kimondta, az állam a földet verdeste. Hogy lehet ennyire bunkó valaki? 

-Tudtam, hogy mindig is bunkó voltál, de hogy ennyire...

-Csak az igazat mondtam, ami nincs, azt nem kell takargatni. 

A tenyerem nagy lendülettel csattant az arcán. Azt hittem, leesik majd a feje. De nem is bánnám.

-Bunkó paraszt!- egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-SooMin én...

-Fogd be! Nem érdekelsz!- kitéptem a kezéből a felsőmet, majd visszarohantam a házba. 

*Changjo szemszöge* 

Ez lehet, kicsit durva volt tőlem. Nem akartam ennyire megbántani, azt meg végképp nem akartam, hogy sírjon. A pofont igenis megérdemeltem. Azt hiszem, lelkiismeret-furdalásom van. Nem is tudom, miért mondtam, hiszen formás idomai vannak. De mindegy is, ez nem változtat semmin. Ugyanúgy utálom.  

2.fejezet

*Changjo szemszöge* 

Ez olyan furcsa. Elgondolkodtat, hogy vajon miért utálom, ha a közelemben van. De azt hiszem, kezdek rájönni. Most már kíváncsi vagyok, mi lesz a két hét alatt. 

*L.Joe szemszöge*

-Hé, srácok, mit szólnátok, ha a két hétben végig buliznánk az éjszakákat? 

Az autó hangos ujjongásoktól zengett. Remek, akkor mindenkinek tetszik az ötlet. A srácokkal, Rickyvel és Chunjival kiterveltünk egy egészen jó, már-már zseniálisnak mondható tervet. Tetszeni fog a fiúknak. A lányoknak már annyira nem, de majd meglátjuk.

*SooMin szemszöge* 

A 8 órás útból lett 13 és fél órás.. Semmi baj, legalább a fenekemet csodás módon lezsibbasztottam. A két hét alatt a fiúkkal leszünk egy hatalmas házban, míg a szülők a külvárosban, de közel a tengerhez foglaltak szállást. Óriási ez a ház. Gyönyörű és ha kilépünk az ajtón, máris a parton vagyunk. 

-Pakoljunk ki, és egy óra múlva találkozunk a ház előtt.- adta ki a parancsot a bandavezér, C.A.P 

HyunJival az emeletre mentünk, és kiválasztottuk a nekünk megfelelő szobát. Rengeteg ruhát hoztunk, tipikus csajos viselkedés. A zenelejátszót hozzákapcsoltuk a hangfalhoz. Az egész ház tőlünk zengett. Az ágyon ugrálva énekeltük a kedvenc dalainkat. Az időt megpillantva késésben voltunk. Gyorsan felvettük a fürdőruhánkat és lesiettünk a lépcsőn. Mikor leértem, HyunJit sehol sem találtam. Mi a...? Hova tűnt? Megfordultam, de ott sem láttam. 

-HyunJi?! 

-Mi..Ja, megyeek!

*HyunJi szemszöge* 

-Hol voltál?

-Én? Sehol. 

-Ahaa..

Tudom, hogy úgyis el kell majd mondanom neki, de egyelőre ezt csak én tudhatom. Remélem, nem látott meg. 

Épp amikor futottunk a lépcső felé, a fiúk fürdő ajtaja nyitva volt, és hát, bekukucskáltam. SooMin már régen lent volt, így nem láthatta, amit én láttam. 

Niel meztelenül. Még a szám is nyitva maradt. Hála isten csak a fenekét láttam, de nem bántam volna, ha mást is. 

Mikor SooMin utánam kiáltott, észbe kaptam, és lerohantam hozzá. 

*Changjo szemszöge*

-Ki gondolta volna, hogy ti értek le utoljára..

-Mi lenne, ha befognád?- kacsintott rám SooMin.

-Uuhh- csak ennyi jött ki a srácok szájából, mert a következő pillanatban a röhögéstől fetrengtek a homokban.

-Hát, haver, ez nem a te napod.- röhögött ki Chunji.

-Hagyjál már!

HyunJi és SooMin már a tengerpartról kiabáltak, hogy siessünk. A többiek odarohantak hozzájuk, én meg mint a csiga, odasétáltam. 

Semmi kedvem nincs SooMint nézegetni. De be kell, hogy valljam, nagyon jól néz ki.

*SooMin szemszöge*

-3, 2, 1, futás!- kiáltottuk egyszerre, majd berohantunk a vízbe. A víz először jéghideg volt, de miután megszoktuk, nagyon jó érzés. Labdáztunk, csatáztunk. Nagyon jól szórakoztunk. A legjobb érzés az volt, amikor én Chunji nyakában ültem, az ellenfelem pedig Changjo volt C.A.P nyakában. Nehéz volt Changjo ellen, de amikor sikerült fölé kerekednem, sikeresen belelöktem a vízbe. Szegény C.A.P is vele borult. Az a tekintet, amivel Changjo nézett. Ha-ha-ha! Eszméletlen jó volt! Élvezni fogom ezt. 

-Ezért még kapni fogsz.- jött közelebb Changjo.

-Huhh, de félek...

-Majd meglátjuk.- rám kacsintott, majd a part felé indult. 

1.fejezet

-Gyertek már! Szeretnénk végre elindulni! 

-Jó megyünk már, de semmi kedvem menni.

Hajnali fél 2. Minek ilyenkor elindulni? Horvátország megvár, vagy nem? Kim SooMin vagyok, 18 éves és egyke. A szüleim, én és a barátnőm családja is jön velünk nyaralni. A barátnőm szülei már két napja kimentek, így barátnőm, HyunJi velünk jön. HyunJinak van egy bátyja, ByungHyun, mi csak L.Joenak hívjuk. Nagyon jóban vagyok vele is, olyan mintha a bátyám lenne. L.Joe barátai is velünk tartanak, C.A.P, Chunji, Niel, Ricky és a leginkább utálatos Changjo. HyunJi kivétel nélkül elvan velük, főleg Niellel.. Furcsa! Hogy miért is nem bírom Changjot? Magam sem tudom.. Amikor először találkoztunk, már akkor nem bírtam. Gyakran veszekszünk. Nagyon sokat vagyunk együtt a fiúkkal, már mi is a banda tagjai vagyunk, de ez Changjonak nem tetszett.

Már 3 órája utazunk. Egy kisebb busszal megyünk. Természetesen HyunJi Niellel ül leghátul a kettes ülésben. L.Joe, Ricky és C.A.P középen és egyértelműen és maradtam Changjo és Chunji közé. Nagyon sokat beszélgettünk, de én azért kerültem a Changjoval való kommunikációt. Úgy gondoltam, inkább alszok egyet. 

*Changjo szemszöge* 

Amikor L.Joe mondta, hogy a banda is megy nyaralni velük, nagyon megörültem. Végre tenger és végre együtt a bandával, de volt egy kis bökkenő... SooMin... Ez a csaj...Hát nem is tudom. Nem bírom. Nem örülök, hogy velünk jön. Igaz az ő családja szervezett mindent, de akkor se. Maga az a tudat, hogy velünk jön, szörnyen bosszant, az meg még inkább, hogy itt ül mellettem. Nagyon jól elbeszélgetünk a többiekkel. Éreztem, hogy SooMin kerüli a beszélgetést, de leszarom, így csak jobb. Sokáig beszélgettünk, majd mindenki elálmosodott, mégiscsak hajnalodik. Nem tudtam elaludni, mellettem már mindenki aludt. Az egyik pillanatról a másik pillanatra történt, hogy SooMin feje a vállamra dőlt. Vissza akartam lökni, de nem volt hozzá szívem. Ahogy így néztem azokat a nagy pillákat, annyira aranyos volt. Jézusom, miket beszélek! Inkább elfordultam, hagytam, hogy rajtam pihenjen, majd ahogy a felkelő napot néztem, lassan én is álomba merültem. 

*SooMin szemszöge*

A tengerparton sétáltunk. Kézen fogva. A világ legboldogabb emberének éreztem magam. Hirtelen megállt és szembefordított magával. Megcsókolt. Az az édes csókja. A hajókról szűrődő fények hirtelen megvilágították az arcát. Changjo.

Azon nyomban kipattantak a szemeim. Még hogy én Changjoval?!  De csak egy rossz álom volt. Feleszméltem, mi ez az illat? Olyan férfias, annyira jó. Felpillantottam. Te jó isten!! Én Changjo vállán aludtam?! Azon felemeltem a fejem. Milyen nyugodtan alszik. Gondoltam, kicsit közelebbről is megnézem az arcát. Dús ajkain rögtön megakadt a szemem. Komolyan ezekkel az ajkakkal csókolt meg az álmomban? Eszméletlen, miket nem tudok én álmodni. Miután alaposan áttanulmányoztam a száját, lassacskán felvezettem a szemeimet, ekkor olyannal találtam magam szembe, amit nagyon nem akartam. Ében fekete szemei csak úgy csillogtak. Basszus, lebuktam. 

-Te meg mégis mit csinálsz? 

-Één cs-csak...semmit. 

Nem szólt semmit, és szerencsémre elfordult az ablak felé. Ez nagyon gáz volt, de mégis furcsa. 

*Changjo szemszöge* 

Ez meg mégis mi volt? Éreztem, mintha valaki bámulna. Lassan felnyitottam a szemem, de ekkor olyat láttam, amit eddig még soha. SooMin az ajkaimat bámulta. Valami furcsa csillogást véltem felfedezni a szemeiben. Lassan felfelé kezdte emelni pilláit, ekkor találkozott a tekintetünk. 

-Te meg mégis mit csinálsz? 

-Één cs-csak...semmit.

Ja persze, semmit, gondoltam magamban. Úgy éreztem a tájat kell figyelnem, elég kínosan éreztem magam. Azt hiszem, hogy...nem olyan nincs.