12.fejezet

A fűben ültünk és arról beszélgettünk, mitévők legyünk. Egyikünknek sem tetszik az az ötlet, hogy kézen fogva álljunk a többiek elé. Nem akartuk, hogy túlreagálják a semmit. Hiszen nem vagyunk együtt, vagy mégis? De hát nem mondott semmit. Nem mondta azt, hogy járunk vagy ilyesmi. Vagy ez csak nekem fontos és ő már úgy gondolja, hogy együtt vagyunk? Na nem! Nekem ez így nem felel meg. Lehet, hogy másnak elég, de nekem nem. Először el kell nyernie a bizalmamat.

-   - Minden rendben?

-   - Hmm? – kaptam fel azonnal a fejem, és néztem rá. – Igen, miért lenne?

-    - Egy, csendben vagy, kettő, fura fejet vágsz. – kezdte komolyan, de a végére elnevette magát.

Kapott egyet a fejére. Mi az, hogy nekem fura fejem van? Kikérem magamnak. Miután túltettem magam a beszólásán, nehezen, de neki kezdtem mondandómnak. 

-        - A helyzet az, hogy tényleg nincs minden rendben. – A hűs, árnyékos homokban ülve most mégis forrónak éreztem mindent. A hajába néha belekapott a szél, amitől nagyon szexi látványt nyújtott. Zavarba is jöttem tőle, de muszáj koncentrálnom. – Nem tudom, meg tudjuk e oldani, hogy a többiek ne vegyék észre. Te sem és én sem szeretném, hogy rajtunk lógjanak, és minden mozdulatunkat figyelemmel kövessék. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. – bólintott. – A másik dolog, ami nyomaszt egy kicsit, hogy… - elhallgattam. Félek, hülyének néz. Aztán végig simított a kezemen, amitől lángra is lobbanhattam volna, majd biztatóan elmosolyodott. Nagyot nyeltem és folytattam. – Szóval én most úgy tekintek erre az egészre, hogy érzel irántam valamit, és én is ugyanúgy, de ennél több nem volt. És amíg nem érezzük az igazi szerelmet, addig ezt nem mondanám kapcsolatnak. – elpirultan sütöttem le szemeimet, nem mertem ránézni. – Csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy szeretném érezni, hogy küzdesz, harcolsz értem. És itt most nem másra gondolok. – most néztem újra a szemébe. – Hanem velem kell, a belsőmmel. Szeretném magam biztonságban érezni. – elszégyeltem magam, hogy ilyen gyengének mutatom magam.

-         - Ezzel nincs semmi baj. Örülök, hogy elmondtad, és tényleg mindent meg fogok tenni, de nagyon jól tudod, hogy az ilyen érzelgős dolgokban nem vagyok jó és…

-         - Nem kell érzelgősnek lenned. – vágtam a szavába. – Nem is kérem tőled.

-         - Visszatérve a többiekre. Folytatjuk a jól megszokott szerepünket és aztán mi lesz? Meddig? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni. Nem is csodálom, ezek után nehéz lesz.

-         - Nem tudom. – mosolyogtam keserédesen. – Várunk. Ennél többet nem tehetünk, vagyis tehetnénk…

-         - De még nem. – fejezte be a mondatomat, amin mindketten nevetni kezdtünk. 

        

      A nevetés abbamaradt, ő pedig közeledni kezdett felém. A szívem a torkomban dobogott, alig vártam, hogy ajka az enyémre tapadjon, ízlelgesse, kényeztesse, de a telefonom hangos csörgése zavarta meg az idilli pillanatot, és mi azonnal szétrebbentünk. Zavartan néztünk egymásra, mindegyikünk arca akár egy érett paradicsom. Gyorsan előhúztam zsebemből a telefont, amit be kell hogy valljak teljesen elfelejtettem, hogy nálam van, és anélkül, hogy megnéztem volna ki keres, felvettem a telefont. 

-         

          - Igen? – szóltam bele a telefonba, a hangom, mint egy boldog kis gyereké, aki megkapta a várva várt játékot. 

     - Mi az, hogy igen? Idefigyelj Kim SooMin! Told haza de nagyon gyorsan azt a formás kis popsidat! Nem mondom el még egyszer, tíz percet kapsz. Ja és még valami. Keresd meg azt az idiótát, mert nem veszi fel a telefonját. Tíz perc Kim SooMin, különben itthon maradsz!- Mi az, hogy… - kinyomta a telefont. – itthon maradok? – elemeltem a telefont és a sötét képernyőjét bámultam. - Ez komolyan az a kis törpe volt? – esett le az álla Changjonak is. - Siessünk haza, különben itthon hagynak minket. - De hát hova megyünk? – vállat vontam, hogy nem tudom. 

Miután feltornáztam magam állásba neki is segítettem, majd nagy és gyors léptekben hazafelé vettük az irányt. Lihegve léptünk be a bejárati ajtón. Changjo vállába kapaszkodva próbáltam rendezni a levegőt, míg ő térdén támaszkodva próbálkozott ugyan ezzel.  Trappoló léptekre lettünk figyelmesek, amire mind a ketten odakaptuk a fejünket. A hang abbamaradt, HyunJi pedig csípőre tett kézzel vizslatott minket. Szemeivel ölni tudott volna. Egy nagyon szép halványkék ruha volt rajta egy egyszerű magassarkúval, haját oldalra tűzte. Ha nem lenne ilyen mérges most megdicsértem volna, de inkább meghúzom magam és csendben maradok.

- Na, elveszett báránykák, kemény egy órátok van elkészülni különben itt hagyunk titeket. Ajánlom öltözetek fel szépen!

- De hova megyünk? – kérdezett rá a mellettem álló fiú.

- Nem mindegy neked? Fürödj meg és öltözz fel. Egy óra múlva legyetek itt. – ez már rám is vonatkozott.

JongHyunnal összenéztünk, majd mind a ketten elindultunk a lépcsőhöz, hogy az emeletre érve készülődni tudjunk a saját szobáinkba. A lépcső tetején Changjo a karomnál fogva megállított és fordított magával szembe.

- A parton nem tudtalak, de most nem lát minket senki. – már számon éreztem mámorító leheletét, de kopogást hallottunk és tudtuk, hogy barátnőm közeledik. Azonnal elengedett, majd mindketten berohantunk a szobáinkba. 

Már az elején majdnem lebuktunk. Ez tényleg nagyon nehéz lesz.

Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd nem törődve azzal, hogy bárki benyithat, meztelenül rohangáltam a szobába hol fehérneműért, hol törölközőért. Becsapva magam mögött a fürdő ajtaját, hiperszuper gyorsasággal hajat mostam, megszárítottam a hajam, és ki is vasaltam azt, néhány helyen egy kis loknit hagytam, hogy mégse legyen olyan unalmas. Felkaptam a fehérneműimet és most már frissen, illatosan léptem ki a szobába, ahol már barátnőm vár kezében két ruhával. Bal kezében egy arany színű ruhát tartott, nyakba akasztható pánttal, míg jobb kezében egy pánt nélküli  halványlila ruhát, ami mell alatt kivágott volt. Gyönyörű volt.

- Melyiket választod? – mosolya végre az igazi volt, szeméből is eltűnt a harag.

- Azt. – mutattam a lila ruhára. 

Letette a másikat, majd segített felvenni a választottat.

- És jobb már? – lépett elém, mikor végzett.

- Sokkal. – mosolyogtam rá biztatóan. – Ne haragudj, hogy aggódnod kellett.

- Ugyan. – ölelt magához szorosan. 

* Changjo szemszöge *

Hevesen dobogott a szívem nem csak az adrenalintól. Szerettem volna megcsókolni, de az a kis törpe pont akkor jött. Belépve az ajtón Rickyvel találtam szembe magam, aki a tükör előtt igazgatta haját.

- Na mi van veled? – pacsizott le velem, majd azzal a lendülettel vissza is fordult.

- Hova megyünk? – reméltem, hogy ő végre válaszol a kérdésemre.

- Vacsorázni. Be a városba. – ült le mellém az ágyra. – Reggel L.Joe és MinSoo bementek, megnézni milyen éttermek vannak, aztán most leteszteljük, amit találtak. Állítólag valami marha menő és puccos hely, szóval HyunJi be volt zsongva mikor megtudtam, milyen helyre megyünk. Amúgy hol voltál? Már vagy egy milliószor hívtunk.

- Bocs le volt némítva. – álltam fel, és kerestem a fürdéshez szükséges eszközöket. – A parton voltam, kicsit kiszellőztettem a fejem.

- És hol talált meg Minnie?

- Mi? Ja, hogy hol talált meg? Ööhm… Itt a part közelében.

- Aham. Értem. Na de siess, mert nem fogsz elkészülni. – tolt be a fürdőbe. 

Elég gáz volt. Jobban fel kellene készülnöm az ilyen váratlan kérdésekre. 

Lassan fürödtem. Amíg SooMin elkészül, én addig kétszer is lezuhanyzok. Komótosan szálltam ki a kádból, majd ugyanígy kezdtem el készülődni is. Egy töröközővel a derekamnál sétáltam ki a fürdőszobából, majd öltözködni kezdtem. Ricky is egy farmer rövidnadrágot viselt, úgyhogy gondoltam én is azt veszek fel, de a póló kérdés már nehezebb volt. Fogalmam sincs mit vehetnék fel. Az ágy felé indultam, mert le kellett ülnöm átgondolni, hogy mit vegyek fel. Nagyra nyílt szemekkel bámultam az ágyat amikor egy halványlila színű inget fedeztem fel. Nagyon jól nézett ki, úgyhogy felpróbáltam. A tükörben alaposan megnéztem magam és be kell hogy valljam, tetszett a látvány. Remélem neki is tetszeni fog. 

Az óra szerint volt még tíz percem, és mivel végeztem, gondoltam lemegyek a többiekhez. A lépcső tetejéről lehet hallani HyunJi hagját. 

- Komolyan nem bírjátok ki? Mindjárt megyünk enni. - kitessékelte a srácokat a konyhából, akik csalódottan ballagtak át az előszobába. 

- Gondoltam, hogy megint rá kell várni. - zsörtölődtem. - Miss. Hisztérika, elkészülsz még ma? Éhesek vagyunk! - erre a kis törpe akkorát vágott a hátamra, azt hittem beszakad. Hogy tud ekkorát ütni? 

A többiek hangos nevetésbe törtek ki. Én meg már tényleg kezdtem ideges lenni. És ekkor végre valahára cipő kopogás hallatszott fentről. Először csak egy szexi magassarkút pillantottam meg, aztán azokat a csodás hosszú lábait, majd a combja közepén végződő ruháját ami mell alatt kivágott volt. Nyelni alig tudtam a látványtól, a legszívesebben nem mennék sehova csak vele lehessek kettesben. Aztán a csupasz vállait láttam, amikre puha csókokat hintenék, és végül teljes alakjában tűnt fel előttem. Gyönyörű volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Ahogy látom a többiekre is ilyen hatással van. 

- Legalább a szátokat csukjátok be. Már így is elég zavarba vagyok. - mosolygott édesen. 

- Hé, ugyan olyan színű ruhátok van. Ez egy jel. - örvendezett Chunji. 

Nem szóltunk csak egymást néztük. Szívesen bámultam volna még, de így is elég feltűnő, szóval erőt vettem magamon, és mivel nem jutott eszembe semmi, csak fújtattam egyet, kivágtam az ajtót és a kocsihoz sétáltam, amit a hyungok béreltek a mai vacsorához. A többiek is lassan követtek. C.A.P és L.Joe előre ültek, mi pedig hátul foglaltunk helyet. Az autó belseje akár egy limuzin. SooMin ült be utoljára. Az illata azonnal megcsapott és elvette az eszem. Túl messze volt tőlem és ez bosszantott. Kifelé bámult és ahogy a lemenő nap megcsillant a haján teljesen elvarázsolt. A többiek beszélgettek, de én le se tudtam róla venni a szemem. Lassan felém fordult. Nem mosolygott, nem akart lebuktatni minket, de a szeme csillogott és ez mindent elárult. A szívem nagyot dobbant amikor hirtelen elmosolyodott. 

Be kell bizonyítanom neki, hogy én vagyok az igazi. Már azt akarom, hogy mellettem legyen.