-Jó megyünk már, de semmi kedvem menni.
Hajnali fél 2. Minek ilyenkor elindulni? Horvátország megvár, vagy nem? Kim SooMin vagyok, 18 éves és egyke. A szüleim, én és a barátnőm családja is jön velünk nyaralni. A barátnőm szülei már két napja kimentek, így barátnőm, HyunJi velünk jön. HyunJinak van egy bátyja, ByungHyun, mi csak L.Joenak hívjuk. Nagyon jóban vagyok vele is, olyan mintha a bátyám lenne. L.Joe barátai is velünk tartanak, C.A.P, Chunji, Niel, Ricky és a leginkább utálatos Changjo. HyunJi kivétel nélkül elvan velük, főleg Niellel.. Furcsa! Hogy miért is nem bírom Changjot? Magam sem tudom.. Amikor először találkoztunk, már akkor nem bírtam. Gyakran veszekszünk. Nagyon sokat vagyunk együtt a fiúkkal, már mi is a banda tagjai vagyunk, de ez Changjonak nem tetszett.
Már 3 órája utazunk. Egy kisebb busszal megyünk. Természetesen HyunJi Niellel ül leghátul a kettes ülésben. L.Joe, Ricky és C.A.P középen és egyértelműen és maradtam Changjo és Chunji közé. Nagyon sokat beszélgettünk, de én azért kerültem a Changjoval való kommunikációt. Úgy gondoltam, inkább alszok egyet.
*Changjo szemszöge*
Amikor L.Joe mondta, hogy a banda is megy nyaralni velük, nagyon megörültem. Végre tenger és végre együtt a bandával, de volt egy kis bökkenő... SooMin... Ez a csaj...Hát nem is tudom. Nem bírom. Nem örülök, hogy velünk jön. Igaz az ő családja szervezett mindent, de akkor se. Maga az a tudat, hogy velünk jön, szörnyen bosszant, az meg még inkább, hogy itt ül mellettem. Nagyon jól elbeszélgetünk a többiekkel. Éreztem, hogy SooMin kerüli a beszélgetést, de leszarom, így csak jobb. Sokáig beszélgettünk, majd mindenki elálmosodott, mégiscsak hajnalodik. Nem tudtam elaludni, mellettem már mindenki aludt. Az egyik pillanatról a másik pillanatra történt, hogy SooMin feje a vállamra dőlt. Vissza akartam lökni, de nem volt hozzá szívem. Ahogy így néztem azokat a nagy pillákat, annyira aranyos volt. Jézusom, miket beszélek! Inkább elfordultam, hagytam, hogy rajtam pihenjen, majd ahogy a felkelő napot néztem, lassan én is álomba merültem.
*SooMin szemszöge*
A tengerparton sétáltunk. Kézen fogva. A világ legboldogabb emberének éreztem magam. Hirtelen megállt és szembefordított magával. Megcsókolt. Az az édes csókja. A hajókról szűrődő fények hirtelen megvilágították az arcát. Changjo.
Azon nyomban kipattantak a szemeim. Még hogy én Changjoval?! De csak egy rossz álom volt. Feleszméltem, mi ez az illat? Olyan férfias, annyira jó. Felpillantottam. Te jó isten!! Én Changjo vállán aludtam?! Azon felemeltem a fejem. Milyen nyugodtan alszik. Gondoltam, kicsit közelebbről is megnézem az arcát. Dús ajkain rögtön megakadt a szemem. Komolyan ezekkel az ajkakkal csókolt meg az álmomban? Eszméletlen, miket nem tudok én álmodni. Miután alaposan áttanulmányoztam a száját, lassacskán felvezettem a szemeimet, ekkor olyannal találtam magam szembe, amit nagyon nem akartam. Ében fekete szemei csak úgy csillogtak. Basszus, lebuktam.
-Te meg mégis mit csinálsz?
-Één cs-csak...semmit.
Nem szólt semmit, és szerencsémre elfordult az ablak felé. Ez nagyon gáz volt, de mégis furcsa.
*Changjo szemszöge*
Ez meg mégis mi volt? Éreztem, mintha valaki bámulna. Lassan felnyitottam a szemem, de ekkor olyat láttam, amit eddig még soha. SooMin az ajkaimat bámulta. Valami furcsa csillogást véltem felfedezni a szemeiben. Lassan felfelé kezdte emelni pilláit, ekkor találkozott a tekintetünk.
-Te meg mégis mit csinálsz?
-Één cs-csak...semmit.
Ja persze, semmit, gondoltam magamban. Úgy éreztem a tájat kell figyelnem, elég kínosan éreztem magam. Azt hiszem, hogy...nem olyan nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése