3.fejezet

És most akkor meg kéne ijednem? Ugyan, pont Changjotól? Ez vicc.

-SooMin, gyere már!- kiáltott HyunJi már a partról, engem pedig a vízben hagytak.

-Mindig itt hagysz! 

Már vagy egy órája feküdtünk a napon. Szólt a zene, az üdítőket behűtöttük, egyszóval fantasztikus. Jól elbeszélgettünk. 

*L.Joe szemszöge* 

-Fiúk, gyertek egy kicsit!

-Hova mentek?- kérdezte a húgocskám. 

-Mindjárt jövünk.

A srácokkal elvonultunk egy eldugottabb helyre. A tervem a következő: ki akarjuk készíteni egy kicsit a lányokat. Leitatjuk őket, aztán szórakozunk velük. Most azért jöttünk ide, hogy ezt megbeszéljük.

-És mi a terv?- kérdezte Chunji.

-A következőt találtam ki, leitatjuk őket, de persze buli formájában, hogy azért nem legyen olyan feltűnő. Aztán pedig különböző feladatokat kell megtenniük azért, hogy visszakapják a ruháikat.

-De az nem olyan izgalmas, hogy a ruháikat eldugjuk. Abba nincs semmi poén. 

-Ugyan Ricky, nincs fantáziád. Amikor a buli végénél vagyunk, már arra sem fognak emlékezni, mi volt a buli kezdetén. Olyan részegek lesznek, hogy nem tudnak majd ellenállni, és mi szépen elvesszük azokat a ruhákat, amik rajtuk voltak az este. 

-Hmm.. Egész izgalmasan hangzik.- vigyorgott Changjo - Nem kell visszafogni magunkat ugye? 

-Kivételesen azt csinálhatsz, amit jónak látsz. 

-Okés, srácok, akkor a bulit szervezzük holnap estére, addig mindenki gondolkodjon a feladatokon. 

*Changjo szemszöge*

Itt a lehetőség. SooMin most nagyon megbánja. A legdurvább feladatokat akarom neki. Mikor visszamentünk, a lányok hason fekve aludtak. Niellel összenéztünk, majd egyszerre neki indultunk a lányoknak. Nagyon csendben oda lopakodtunk, majd egyszerre kikötöttük a bikini felsőjük madzagját. Az a sikoly maga volt a gyönyörűség a füleimnek. A fiúk fetrengtek a nevetéstől. Sokáig mi sem bírtuk ki, ezért követtük a példájukat. A két lány mérgesen nézett minket. SooMin majdnem felrobbant a méregtől.

-Most azonnal adjátok vissza!- na, a kis HyunJi is tud mérges lenni? 

-Mert mi lesz, ha nem? 

-Ami most a lábad között van, nem sokáig lesz ott.- fenyegetett SooMin. 

-Na gyere!- majd futásnak eredtem. 

Gondoltam, úgysem követ, ezért lassítottam, de rosszul gondoltam. Nagyon rosszul. Amikor megláttam, hatalmas súllyal a hátamon értem földet. SooMin konkrétan ledöntött a homokba.

-Most azonnal add vissza!

-Nem is hiányzik neked. Látod, póló nélkül is megvagy.

Amint ezt kimondtam olyan vörös lett, mint a paradicsom. Az egyik kezével a melleit takarta, a másikkal a pólómhoz nyúlt. Az egyik pillanatról a másikra lekapta rólam. 

-Tudod mit, tartsd meg, ha annyira tetszik. 

-Fúj, dehogy tetszik. Nincs is melled, akkor meg mi tetszene rajtad? 

*SooMin szemszöge* 

Amint ezt kimondta, az állam a földet verdeste. Hogy lehet ennyire bunkó valaki? 

-Tudtam, hogy mindig is bunkó voltál, de hogy ennyire...

-Csak az igazat mondtam, ami nincs, azt nem kell takargatni. 

A tenyerem nagy lendülettel csattant az arcán. Azt hittem, leesik majd a feje. De nem is bánnám.

-Bunkó paraszt!- egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-SooMin én...

-Fogd be! Nem érdekelsz!- kitéptem a kezéből a felsőmet, majd visszarohantam a házba. 

*Changjo szemszöge* 

Ez lehet, kicsit durva volt tőlem. Nem akartam ennyire megbántani, azt meg végképp nem akartam, hogy sírjon. A pofont igenis megérdemeltem. Azt hiszem, lelkiismeret-furdalásom van. Nem is tudom, miért mondtam, hiszen formás idomai vannak. De mindegy is, ez nem változtat semmin. Ugyanúgy utálom.