5.fejezet

"Nem akarok tőled semmit."

Ez a mondat cikázott a fejemben. Szemeim kikerekedtek és a könnyeim gyűltek. Mozdulni sem bírtam a mondat súlyától. Az egész testem remegett mint amikor nagyi kocsonyát csinál, és megrezzen amikor kirakja apának egy tányérra. Azt hiszem, összetörtem. De mire is számítottam. Persze, hogy nem szeret, hova is gondoltam. 

-Á, értem. Hát akkor én most megyek.

Mit is csinálhattam volna, azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány ebben a pillanatban.

-Kedvellek, de nem akarok tőled semmit.

Most vesztettem el az önkontrollt. A düh elöntötte az elmémet. Hogy mondhatott ilyet? A legszívesebben toporzékoltam volna, a hajamat téptem volna, hogy a fájdalom amit most a mellkasomban érzek valahogy más, kevésbé fájó módon jöjjön ki rajtam.

-Akkor ne is kedvelj!- üvöltöttem, majd hátat fordítottam neki és ott hagytam.

Az összes önbizalmam elszállt. Ha nem akar tőlem semmit, akkor ne kedveljen. Persze ez akkora baromság így, de ebben a percben ezzel a kijelentésemmel voltam teljesen megelégedve. Nem kell hogy csak sajnálatból legyen velem, nem szorulok a sajnálatára. 

Gyűlölöm. Hogy kedvelhetek egy ilyen f*szkalapot? 

A só marja az arcom. Szerencsére útvonalamat senki nem zavarta meg a szobámig. Befeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takarót. Órákon át gondolkodtam, de semmire nem jutottam, csak arra, hogy mennyire megaláztam magam. Nevetséges vagyok. 

Önsajnálatomat barátnőm zavarta meg. Odalépett hozzám, adott egy puszit és megsimogatta az arcomat. Hála isten, HyunJi azt gondolja, hogy még mindig a bikinis eset miatt vagyok ilyen állapotban, ezért nem fog kérdezősködni. Nincs kedvem elmondani, mit műveltem.

Lakótársam a szekrényéhez lépett és állánál tartva kezét, mély gondolkodásba esett, hogy mit is viselhetne az este. Jé tényleg, ma lesz a buli. Még szerencse, majd ott elfelejtek mindent. 

-SooMin, gyere, ideje készülődnünk. 

-Megyek!- lassan felálltam és kezdetnek a fürdőt vettem célba. Szépen lassan levettem az aznapi ruháimat, hajamat engedtem, hogy eltakarja a vállamat. Komótosan bemásztam a kádba, majd hagytam, hogy minden rossz emlékem elpárologjon, akár csak a víz. A forró fürdő ellazított. Nem fogok egy barom miatt összetörni. Na jó, ez nem teljesen igaz, de este megmutatom neki, mit veszített! 

Miután rendesen kiáztattam magam, és a bőröm olyan volt mint egy idős nénié, átadtam a helyemet egy mérges HyunJinak, aki elég ideges volt, hogy csak most végeztem. Ahogyan elhaladtam mellette nagyokat pislogtam és vigyorogtam rá, hogy letöröljem azt a mérges képet kerek fejéről. 

Fél óra múlva drága unniem is kivánszorgott a fürdőszobából. Nem is értem velem miért pufogott, körülbelül én is ennyit lehettem a víz alatt, bár igaz HyunJi nem tud meglenni egyedül. Állandóan unatkozik és engem nyaggat, tehát röviden, gratulációt érdemel hogy amíg a kádban ültem kibírta valahogy. 

A ruhás szekrényekhez léptünk, amik tele voltak szebbnél szebb, dögösebbnél dögösebb ruhákkal. Balról jobbra néztem végig minden egyes ruhácskát, majd még egyszer és még egyszer. Mikor már vagy tizedszerre is átkutattam mindent a megfelelő öltözet miatt, meg akadt a szemem egy nagyon kihívó pink, pánt nélküli ruhán. Imádom a pinket. Amint látom barátnőm is meg van elégedve a választásommal. 

Most rajta volt a sor. Döntés képtelenül állt a gardrób előtt. Tekintetem a ruhái és rajta cikázott. Olyan aranyos mikor válogat, ilyenkor mindig csücsörít. Segélykérően rám nézett. Odaálltam a helyére, hogy jobban szemügyre tudjam venni a lehetőségeket. Rögtön felcsillant a szemem mikor megláttam azt a ruhát ami HyunJinak a legjobban áll, egy tűzpiros ruhát. Amint látom ő is meg van elégedve a választásommal. 

A következő feladatunk a hajunk. Nos igen, én mindig arra hajtok, hogy egy hajszálam se álljon máshogy, mint a többi. Hyunnak bezzeg mindig tökéletes a haja, még akkor is ha reggelente kócos neki. Beszélgettünk, hogy vajon melyik hajviselet lenne megfelelő a partihoz. Én az egyenes, kivasalt hajra tettem a voksomat, de persze HyunJi rábeszélő képessége most is hatásos volt és a göndör hajra esett a döntés. 

Remek! Harmadik feladat a sminkelés. Nem szeretem nagyon festeni magam, mert igazából nem is tudom magam szépe megcsinálni. A mellettem ülő lány felállt és vészjóslóan rám mosolygott.. O-oo itt még bajok lesznek. A sminkes asztalomhoz lépkedett és az összes kenceficét rám kente. Kezdtem nagyon aggódni, hogy mi fog ebből kisülni. Pár perces várakozás után végre belenézhettem a tükörbe. A látvány egyszerűen..aztaaaa! Egy kevés alapozó, egy kis füstös szemhéj, hatalmas szempillák és egy kis szájfény. HyunJi is hasonlóan festette ki magát, annyi különbséggel, hogy ajkait ruhája színéhez megfelelően, pirosra kente. Négyórás készülődés után elégedetten álltunk a hatalmas tükör előtt.

-Wow. Jól sikeredett. 

-Több mint jól, fantasztikus.- kacsintottam. 

Indulás előtt felkaptuk a magassarkú cipőinket, még egy pillantás a tükörbe és indulhatunk is. Mikor leértünk a partra, a zene már hangosan  dübörgött. Összenéztünk HyunJival, majd elmosolyodtunk és elindultunk megkeresni a fiúkat. Ahogy ide-oda nézegettem, láttam hogy minden bulizni vágyó fiatal nagyon jól érzi magát. Keresgélés közben összefutottunk néhány ismerőssel. Egy-két szót váltottunk majd búcsúzásként puszival köszöntünk el. 

-Nézd, ott vannak.- mutatott egyenesen előre a mellettem sétáló bombázó. 

*Niel szemszöge*

Mindenhol csinos lányokat láttam, ahogy elnézem a srácokat, ők is meg vannak elégedve a látvánnyal. Néha oda füttyentenek a lányoknak, akik csábosan rájuk néznek, majd kuncogva tovább haladnak. De én mégsem voltam teljesen oda ezekért a lányokért. Hiányzott valaki, a legszebb lány az egész világon. Ide-oda forgattam a fejem, míg végül megpillantottam. Egy dögös tűzpiros ruhában volt. A haja fürtökben omlott a vállára. És azok a szemek..Meg az ajkai.. Nyugi Niel, nem eshetsz neki, még nem! De esküszöm, az enyém lesz, senki másé. 

*SooMin szemszöge* 

Nem néztem Changjora. Elég volt a fiúk arcát látnom ahhoz, hogy tudjam milyen hatással lehetek rá. 

-Most már becsukhatjátok a szátokat.- kuncogott Hyun, majd oda lépett Nielhez és becsukta kezével a száját. Ezek ketten tuti összejönnek a hét végére. Csak mosolyogni tudtam ha elképzeltem őket kéz a kézben.

-Nos, akkor mit iszunk?- tettem fel a kérdést, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki. Tudniillik, hogy nagyon nem bírom a piát. Kevés is elég ahhoz, hogy ne tudjam, hol vagyok. Chunji mindenkinek öntött  egy rövidet. Az üveget gondosan visszazárta, még véletlenül se menjen kárba a drága alkohol. Visszatette a pultra, és felénk fordult. Megemelte a kezében lévő pohárkát jelezve nekünk, hogy készen áll az ivászatra.

-Akkor egészségünkre!- koccintottunk mind a nyolcan. 

Az alkohol marta a nyelőcsövem, de a sokadik pohárnál már semmit nem éreztem. Mindvégig éreztem magamon Changjo pillantását. 

Az asztalunknál maradtunk. Még nem volt kedvünk táncolni. Sokat hülyültünk, de főleg Ricky poénjain. Kész poén gyár ez a srác. Most is éppen egyik sokat hallott viccét meséli, amin még mindig nevetni tudunk, mikor drága barátnőm feltűnés nélkül oldalba bök. 

-SooMin!

-Hmm?

-Az ott nem HanByul?- erre a névre kirázott a hideg. 

-Hol?- de mire megkérdeztem, már előttem is állt. 

HanByul az exbarátom. Nagyon csúnyán váltunk szét. Nem csaltuk meg egymást vagy ilyesmi, egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy a munkája fontosabb mint én. Szerettük egymást, szerintem még mindig. Ő az első komoly kapcsolatom. És most, hogy újra látom, azt hiszem felszakította a sebet. 

-Nahát SooMin, gyönyörű vagy.

-Köszönöm.- pirultam bele -HyunJi, magunkra hagynál egy kicsit? 

-Persze.- barátnőm visszasétált a fiúkhoz, akik szerencsére nem láttak semmit a történtekből. 

-Hát te hogy kerülsz ide?- fordultam vissza Hanhoz. 

-Nyaralok  a bandával. 

Annyira jól néz ki. Barna haja most szőkére van festve, de ezzel csak még aranyosabb. Mindig is imádtam puha és selymes haját. Régen gyakran elszórakoztattam magam haja pödrésével amit ő csak megmosolygott és mindig azt mondta, olyan vagyok mint egy kis gyerek. Az emlékek sorra rohamoztak meg.

-Á, gondolhattam volna. Még mindig fontosabb. 

-Ugyan SooMin, azóta megváltoztam. 

-Gondolom...

-Figyelj, amíg távol voltál tőlem, úgy gondoltam, megleszek nélküled is, de most, hogy itt állsz előttem...nagyot tévedtem. Hiányzol.

-Én nem is tud..

-Csak adj egy esélyt. Kérlek! 

Az alkohol hatása vagy mert vágytam rá, fogalmam sincs, de azonnal ajkainak estem. Először kicsit meglepődött hirtelen jött cselekedetem miatt, de aztán visszacsókolt. 

-Ez azt jelenti, hogy kapok?- gyerekes vigyorára kuncogtam egy kicsit. 

-Egyelőre táncoljunk!- karon ragadtam és a tömegbe húztam. Azt hiszem, sokat ittam.

*Changjo szemszöge*

Mindent láttam. Nem bírom nézni. Furdalt a kíváncsiság, ki lehet az a szőke. 

-Hé, HyunJi, ki ez?

-Kicsoda? 

-Az a barom ott.- böktem SooMin felé. 

-Az exbarátja. Csak nem féltékeny valaki?- bökött oldalba és kezdett el idétlenül röhögni. 

-Nem, dehogy.- inkább eljöttem onnan és leültem a bárpultnál, kérni egy rövidet.

Miért zavar ennyire? A legszívesebben elvonszolnám onnan azt a gyereket. Ahogy SooMin hozzá simul..Ááá, mindjárt felrobbanok. 

Jó pár üveggel ihattam, mert már csak annyira emlékszem, hogy Ricky és a többiek karon ragadnak és belevetjük magunkat a tömegbe.

*SooMin szemszöge*

Szorosan egymáshoz simulva táncoltunk. HanByul a fenekemnél fogott, én pedig a nyakánál karoltam át. Egymás szemébe néztünk, majd Han az ajkaimat figyelte, míg sajátját beharapta. Hirtelen, hevesen csókolt meg. Hogy nekem mennyire hiányzott ez a tűz. Miután elváltunk egymástól, megfordultam és a fenekemet az ágyékához nyomtam. Dörzsölgetni kezdtem, mire a kis szöszi a fülembe morgott férfias hangjával. Éreztem ahogy oda lent mocorogni kezd. Végigsimított a hasamon egészen a mellemig, amit meg is markolt. Imádtam benne ezt a vadságot. 

-Hmm, SooMin...Emlékszem, mikor először tettük meg. Az volt a legjobb. Megismételhetnénk.- az a kaján vigyor.. 

Esküszöm, nem bírok magammal. Azonnal neki estem ajkainak. 

Másnap reggel gyötrelmes fejfájással ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem. Egy kéz..két kéz... Mi a fene.. Én, én meztelen vagyok? 

-Jó reggelt kicsim!